Az élményalapú STEM/STEAM mindkét nem számára lehetőséget ad arra, hogy a felfedezéssel átitatott tanulással közelebb kerüljenek száraznak hitt tantárgyakhoz, és a közös problémamegoldás, együtt gondolkodás során a nemi sztereotípiák kikopjanak.
Mert nő volt, nem engedték, hogy orvosi egyetemre járjon. De nem törődött bele az elutasításba, és alig húsz évvel később ismerték a nevét az egész világon. Mi sem feledjük.
Közeleg egy újabb tanév, ami a szokásosnál is több bizonytalanságot rejt magában. Ilyenkor nem árt felidézni néhány olyan alapértéket, amihez minden helyzetben vissza lehet nyúlni, és ami biztonságot nyújthat nekünk. Vekerdy Tamás egyik utolsó interjúját - amit egész kivételesen a fiával közösen adott - ezért osztjuk meg újra.
Az Indahouse önkéntesei nagy fába vágták a fejszéjüket: újabb kétszáz gyereket készülnek a szívükbe fogadni, hogy közös tanulással, fejlesztéssel igyekezzenek ellensúlyozni a minden szempontból nehéz körülményeiket. A folyamatról mostantól havi rendszerességgel fog beszámolni nálunk Benkő Fruzsi. Íme, az első lépések, aminek a végén Dzseni még a fagylaltjáról is elfeledkezik.
„Meghallja valaki a segélykiáltásokat? Félek, már csak egymásnak mondjuk, szavaljuk, írjuk »a Színmű« nekrológjait.”
„Különös, közös rituálé, fura szeánsz ez az érettségi. És most úgy kell végigcsinálnunk, ahogy azt előttünk még senkinek. Hát, lesz mit mesélni!”
Tényleg megrohamozták a menhelyeket a karantén idején? Kik és milyen indokkal fogadnának örökbe ebben a helyzetben – és mit kell megfontolnia annak, aki háziállatra vágyik?
A szülő tanár, a tanár szülő, a feleltetés és a dolgozat nem működik, és semmi nem ott zajlik, ahol kellene neki. Túlélni pedig csak együtt, csapatban lehet. Egy tanár (aki közben maga is szülő) véleménye a karanténiskoláról:
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
Talán ideje lenne nekünk is felnőnünk a gyerekeinkhez, nem?