„Most nézünk titeket, és csodálunk” – Egy gimnáziumigazgató levele az érettségiző diákjaihoz
„Különös, közös rituálé, fura szeánsz ez az érettségi. És most úgy kell végigcsinálnunk, ahogy azt előttünk még senkinek. Hát, lesz mit mesélni!”
„Különös, közös rituálé, fura szeánsz ez az érettségi. És most úgy kell végigcsinálnunk, ahogy azt előttünk még senkinek. Hát, lesz mit mesélni!”
Tényleg megrohamozták a menhelyeket a karantén idején? Kik és milyen indokkal fogadnának örökbe ebben a helyzetben – és mit kell megfontolnia annak, aki háziállatra vágyik?
A szülő tanár, a tanár szülő, a feleltetés és a dolgozat nem működik, és semmi nem ott zajlik, ahol kellene neki. Túlélni pedig csak együtt, csapatban lehet. Egy tanár (aki közben maga is szülő) véleménye a karanténiskoláról:
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
Talán ideje lenne nekünk is felnőnünk a gyerekeinkhez, nem?
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
Higgadt és nagyon hasznos összefoglaló azoknak, akik épp nagy döntés előtt állnak: milyen iskolát válasszanak annak a kisembernek, aki épp „végzős” az óvodában és hamarosan belép az iskolarendszerbe. De azoknak a szülőknek is ajánljuk Gyurkó Szilvi cikkét, akiknek már iskolás a gyerekük.
Felvételivizsga-stressz – mit kezdj vele szülőként? Dr. Gyurkó Szilvia szerint erre az öt dologra figyelj oda:
Mondd, szerinted valóban irreális elképzelések lennének ezek?
Milyen jó lenne, ha azok, akik oktatásügyben a döntéseket hozzák, meghallgatnák a fő érintetteket is. A gyerekeket: