A túlélés a tét. Túlzás nélkül. Vajon hogyan kellene oktatni a gyerekeinket a XXI. század szélsőséges világában? Erre keresi a választ szakértő szerzőnk.
A szakemberek szerint, ha nem cselekszünk azonnal, nem évtizedek múlva, hanem már pár éven belül nem lesz senki, aki a katedrára álljon. Dián Dóri utánajárt, mi ennek az oka:
„Tanár leszel? Éhen akarsz halni?!” – Egy tipikus reakció arra, amikor az ember belejenti, pedagógusnak készül. Így volt ez húsz éve, és így van ez ma is. Vendégszerzőnk egyetemi hallgató, és elmondja, milyen kétségekkel küszködik választott hivatása kapcsán:
Nők, akik fel merik emelni a szavukat, akiknek tudása előrébb viszi a világot – vagy épp megmutatják, hogyan lehet a félelmeinkből, traumáinkból erőt és bátorságot meríteni. A te listád élén ki szerepel 2020-ban?
Pécsi Eszter mérnök még 70 évesen is terepen dolgozott: egyszer, amikor a bámészkodók meglátták, hogy „egy idős néni” mászik az egyik építkezés állványzatán, kihívták rá a rendőrséget, mert azt hitték, le akarja vetni magát a mélybe. Eszükbe se jutott, hogy ő az épület szerkezetét tervező mérnök…
Az élményalapú STEM/STEAM mindkét nem számára lehetőséget ad arra, hogy a felfedezéssel átitatott tanulással közelebb kerüljenek száraznak hitt tantárgyakhoz, és a közös problémamegoldás, együtt gondolkodás során a nemi sztereotípiák kikopjanak.
Mert nő volt, nem engedték, hogy orvosi egyetemre járjon. De nem törődött bele az elutasításba, és alig húsz évvel később ismerték a nevét az egész világon. Mi sem feledjük.
Közeleg egy újabb tanév, ami a szokásosnál is több bizonytalanságot rejt magában. Ilyenkor nem árt felidézni néhány olyan alapértéket, amihez minden helyzetben vissza lehet nyúlni, és ami biztonságot nyújthat nekünk. Vekerdy Tamás egyik utolsó interjúját - amit egész kivételesen a fiával közösen adott - ezért osztjuk meg újra.
Az Indahouse önkéntesei nagy fába vágták a fejszéjüket: újabb kétszáz gyereket készülnek a szívükbe fogadni, hogy közös tanulással, fejlesztéssel igyekezzenek ellensúlyozni a minden szempontból nehéz körülményeiket. A folyamatról mostantól havi rendszerességgel fog beszámolni nálunk Benkő Fruzsi. Íme, az első lépések, aminek a végén Dzseni még a fagylaltjáról is elfeledkezik.
„Meghallja valaki a segélykiáltásokat? Félek, már csak egymásnak mondjuk, szavaljuk, írjuk »a Színmű« nekrológjait.”