Akik Theresa Kachindamotóra a gyerekházasságok megszüntetőjeként hivatkoznak, nem járnak messze az igazságtól: munkájának köszönhetően több ezer lány menekült meg az embertelen hagyománytól, és ülhetett vissza az iskolapadba.
Egy beszélgetés, amelyet jó volna, ha minden tanár és minden szülő hallana. Azt jártuk ugyanis körbe, hogy a mindenki által ismert közhelyeken túl mi az oka annak, hogy a matek, a fizika, a kémia, az informatika sok gyerek számára mumustárgy, és hova tűnnek az egyetemi hallgatók és a pedagógusok ezekről a területekről (nem csak nálunk, hanem fejlettebb országokban is) . Beszélgettünk arról is, idomítás folyik-e gyakorta az iskolában, vagy gondolkodni tanítanak a tanárok, és milyen változások időszerűek és elkerülhetetlenek az oktatásban. Minden túlzás nélkül hiánypótló beszélgetést hallhattok:
Két youtuber, aki segít, hogy tanuljuk magunkat és a világot úgy, ahogy a suliban nem tanították. Mekkora szükség van most rájuk!
Jövő hét végén rendezik Budapesten a Világsakkfesztivált, ennek apropóján beszélgettünk az alapító-főszervező Polgár Judittal arról, hogy mit nyerhet az ember a mindennapi életben a sakknak köszönhetően, mi lett volna vele, ha nem kezd sakkozni ötévesen, és hogyan lehetne átalakítani az oktatást, hogy a felnövő generációkat a legjobban szolgálja. (Spoiler: drasztikus módszerekkel.)
„Aktuálisan valóban nem mérhető pénzben, amit csinálok. Nem termelek profitot. De! Vajon a képviselők, a legkülönbözőbb helyeken dolgozó sok száz, ezer volt tanítványom, hogy jutott el jelenlegi állásába? Miből fizetik az adójukat? A nyelvvizsgájukban, egyetemi felvételükben, későbbi jó munkahelyükre való felvételükben vajon nincs semmi szerepem?”
„Hogyan lehet mégiscsak egy olyan mintát mutatni, ami reményt ad a fiatal kollégáimnak? Hogy lehet megerősíteni őket abban, hogy annak ellenére, hogy most még több a fájdalom és a göröngy ezen az úton, mint kellene, de azért maga az út gyönyörű? Gyerekekkel lenni csodálatos dolog. És amíg a gyerekeken keresztül a jövővel találkozik az ember, addig a királyi úton jár.”
„Hogy tőle mit tanultam? Azt, hogy mindenki lehet értékes. Az is, aki azt hiszi magáról, hogy semmit nem ér(t). Azt hiszem, nem lehet ennél fontosabbat tanítani egy gyereknek…”
Nagy port kavart az Állami Számvevőszék oldalán publikált elemzés, amely azt taglalta, hogy a nők túlreprezentáltsága a felsőoktatásban csökkentheti a gyerekvállalási kedvet. A kezdeti vérnyomás-emelkedés után Szabó Anna Eszter vett egy nagy levegőt, félretette az újságcikkeket, és megpróbálta higgadtan elemezni a tanulmányt.
Pedagógusok, akik nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.
„Szerintem jegyeket adni úgy, ahogy van, faszság. Tovább megyek, ez a mi elavult oktatási rendszerünk úgy ahogy van, kuka. És ennek semmi köze ahhoz, hogy épp melyik politikai oldal vezeti az országot, és kik vannak ellenzékben. Ennek ahhoz van köze, hogy azóta, hogy a mostani rendszer létrejött, a világ nagyon megváltozott” – Szabó Anna Eszter véleménycikke: