„Hogy tőle mit tanultam? Azt, hogy mindenki lehet értékes. Az is, aki azt hiszi magáról, hogy semmit nem ér(t). Azt hiszem, nem lehet ennél fontosabbat tanítani egy gyereknek…”
Nagy port kavart az Állami Számvevőszék oldalán publikált elemzés, amely azt taglalta, hogy a nők túlreprezentáltsága a felsőoktatásban csökkentheti a gyerekvállalási kedvet. A kezdeti vérnyomás-emelkedés után Szabó Anna Eszter vett egy nagy levegőt, félretette az újságcikkeket, és megpróbálta higgadtan elemezni a tanulmányt.
Pedagógusok, akik nélkül nem lennénk azok, akik vagyunk.
„Szerintem jegyeket adni úgy, ahogy van, faszság. Tovább megyek, ez a mi elavult oktatási rendszerünk úgy ahogy van, kuka. És ennek semmi köze ahhoz, hogy épp melyik politikai oldal vezeti az országot, és kik vannak ellenzékben. Ennek ahhoz van köze, hogy azóta, hogy a mostani rendszer létrejött, a világ nagyon megváltozott” – Szabó Anna Eszter véleménycikke:
Az egyik legégetőbb dolog, amivel rendszerszinten szembe kell nézni – és ami kihat az oktatás minőségére is –, az a szaktanárok hiánya a természettudományok és a matematika területén.
Ottucsák Melinda általános iskolás menekült gyerekeket tanít közvetítő nyelv nélkül magyarul. Munkája néha szívszorító, máskor nagyon vicces, kívülről pedig szinte varázslatnak tűnik.
Így lehet közelebb vinni a gyerekekhez március 15-e és az igazi szabadság eszméjét.
„Élethosszig tartó emberképzés a tanári lét, méghozzá olyan, ahol magamat kell képeznem. Elképesztő meló ez, jókora árat fizetek ezért a tréningért” – mondja állandó szerzőnk, Kökéndy Ákos, akinek mégis megéri minden erőfeszítést megtenni ezért a hivatásért. Mert hisz benne, mert szereti. Mert ez küldetés.
„Mit gondoltok, milyen egy ideális iskola?” – Ezt a kérdést tette föl gyerekjogi szakember szerzőnk négy magyar tizenéves iskolásnak. És ők elmondták. Érdemes elolvasni a válaszaikat.
A túlélés a tét. Túlzás nélkül. Vajon hogyan kellene oktatni a gyerekeinket a XXI. század szélsőséges világában? Erre keresi a választ szakértő szerzőnk.