Külön tantárgyak nincsenek, egyenruha, kalap és kötelező naptej van. Reggel negyedóra a szülőkkel közösen, és levegő, levegő, levegő, ha esik, ha fúj. És akkor a házi feladat egészen különleges rendszeréről még nem is beszéltünk. Nem lehetne, hogy mindnyájan ausztrál első osztályosok legyünk?
Erich Kästner mindannyiunk gyerekkorának kitörölhetetlen része. Nem véletlenül. Szétszakított gyerek- és felnőttkora, világháború és nácizmus, könyvégetés és betegség… megannyi hányattatás ellenére képes volt örökké gyerek és örökké aktuális maradni. Bónusz: a tíz kedvenc idézetünk tőle.
Bevallása szerint szinte mindent „a Telekinek" köszönhet olvasónk, aki mára szintén tanárként dolgozik. Az oktatásban zajló tiltakozás élére álló zuglói gimnázium volt diákjaként úgy érezte, nem bírja tovább magában tartani, amit gondol. Úgyhogy leírta és elküldte nekünk. Íme!
Azokért a tanárainkért, akiknek sokat köszönhetünk, a gyerekeink volt, jelenlegi és leendő iskoláiért, a magyar oktatásért, a jövőnkért ma mindannyian kockás ingben dolgoztunk. Pásztory Dóri és D. Tóth Kriszta különvéleményét is olvashatjátok, ami mindannyiunké.
Folyamatosan csatlakoznak támogató szülők, tanárok, jelenlegi és volt diákok, iskolák és egyesületek a Miskolci Hermann Ottó Gimnázium tiltakozásához. A tantestület végső elkeseredettségében írt nyílt levelet a közoktatás helyzetéről. De vajon mekkora jelentősge van a NEM-nek? És mennyit ér?
Ha minden úgy lenne az iskolában, ahogy azt Vekerdy Tamás elképzeli, nem kellene féltenünk a gyerekeinket a holnap kezdődő új tanévtől. De sajnos nem úgy van. Mégis megóvhatjuk őket a rendszer embertelenségétől, ha cinkosukká válunk, figyelünk az igényeikre, és adott esetben elkészítjük helyettük a házi feladatot, aminek a szakember szerint ebben a formában amúgy sincs semmi értelme...
A citromsav ciklus és a terminális oxidáció következtetései helyett mondjuk taníthatnának az iskolában pénzügyi alapismereteket, szexuális kultúrát vagy tárgyalástechnikát. Egy elég jó lista arról, milyen tantárgyakkal lehetne felkészíteni a gyerekeket az életre.
Az egy dolog, hogy mi mit gondolunk a magyar oktatási rendszerről, az iskolákról, és benne a gyerekeinkről. De vajon hogy látják ő maguk a helyzetet, belülről? Kamasz szerzőnk, Csenge, összeírta, hogyan állna neki az oktatási reformnak.
„Ilyen fizetés mellett hogy van ennyi energiád?” – kérdezik rendszeresen Joós Andrea budapesti tanárnőtől. A válasza: ha jól állsz hozzá, akkor a gyerekek nem elszívják az energiádat, hanem feltöltenek. Minden szülő ilyen tanárt szeretne a gyerekének.
Vajon mitől szól ekkorát egy iskolai táblára írt üzenet fotója? Mitől olvassák el százezrek? Mitől érzik úgy sokan, hogy Dia néniből minimum oktatási minisztert kellene csinálni?