Folyamatosan csatlakoznak támogató szülők, tanárok, jelenlegi és volt diákok, iskolák és egyesületek a Miskolci Hermann Ottó Gimnázium tiltakozásához. A tantestület végső elkeseredettségében írt nyílt levelet a közoktatás helyzetéről. De vajon mekkora jelentősge van a NEM-nek? És mennyit ér?
Ha minden úgy lenne az iskolában, ahogy azt Vekerdy Tamás elképzeli, nem kellene féltenünk a gyerekeinket a holnap kezdődő új tanévtől. De sajnos nem úgy van. Mégis megóvhatjuk őket a rendszer embertelenségétől, ha cinkosukká válunk, figyelünk az igényeikre, és adott esetben elkészítjük helyettük a házi feladatot, aminek a szakember szerint ebben a formában amúgy sincs semmi értelme...
A citromsav ciklus és a terminális oxidáció következtetései helyett mondjuk taníthatnának az iskolában pénzügyi alapismereteket, szexuális kultúrát vagy tárgyalástechnikát. Egy elég jó lista arról, milyen tantárgyakkal lehetne felkészíteni a gyerekeket az életre.
Az egy dolog, hogy mi mit gondolunk a magyar oktatási rendszerről, az iskolákról, és benne a gyerekeinkről. De vajon hogy látják ő maguk a helyzetet, belülről? Kamasz szerzőnk, Csenge, összeírta, hogyan állna neki az oktatási reformnak.
„Ilyen fizetés mellett hogy van ennyi energiád?” – kérdezik rendszeresen Joós Andrea budapesti tanárnőtől. A válasza: ha jól állsz hozzá, akkor a gyerekek nem elszívják az energiádat, hanem feltöltenek. Minden szülő ilyen tanárt szeretne a gyerekének.
Vajon mitől szól ekkorát egy iskolai táblára írt üzenet fotója? Mitől olvassák el százezrek? Mitől érzik úgy sokan, hogy Dia néniből minimum oktatási minisztert kellene csinálni?