„Nem hisznek nekünk, mert férfiak, és nem élték át, vagy mert nők, és nekik nem fájt annyira a hasuk, mint nekünk. Vagy – és ami talán a legszomorúbb – megszokták, hogy normális megtagadni a diákoktól a méltóságukat.”
„Sokkal több dolog, eredmény született egypár nap, egy hét alatt, mint hosszú évek során. A tanároknak együttműködniük kell, tudást megosztani, lépést tartani, találkozni a gyerekekkel más formában. Közösségek alakulnak, ami az oktatásban, bárki bárhogy gondolja is, az egyik legfontosabb dolog” – így látja a digitális oktatást egy hét után egy pedagógus, aki szülő is.
Nálatok hogyan zajlottak az első távoktatással töltött napok?
„Ne engedjünk senkit kisétálni, aki azt mondja, meg akarok halni.”
Talán ideje lenne nekünk is felnőnünk a gyerekeinkhez, nem?
A májbeteg nyulaktól az elromlott fénymásoló részein át a csőköteges hőcserélőig. Így írtatok ti… dolgozatot.
„Ez a Nat megerősített abban, hogy nem leszek tanár, bármennyire is akarnám a gyerekekkel az olvasást megszerettetni, és bármennyire is jó tanár vagyok.”
Jó volna, ha nem egy olyan szomorú statisztikának lennénk az élén, mint az öngyilkosságok száma. Hogy ez változzon, ahhoz a TE segítségedre is szükség van! „Sajnos temérdek tévhit lengi körül az öngyilkosságot. Sokan hiszik, hogy aki mondja, az nem teszi meg, vagy aki meg akarja tenni, az nem beszél róla. Ez az esetek többségében nem így van!”
Egy család története a beiskolázástól az iskolaváltáson át egy újra mosolygós gyerekig. Nem kevés tanulsággal (és „aha”-élménnyel).
„A lányoméknál általános iskola felső tagozaton az angoltanáruk az ő saját nyári nyaralásából íratott dogát a gyerekekkel. (Előtte fényképes beszámolót tartott belőle nekik.)”
Melyik a te kedvenc dolgozatcímed, témád?