Álljuk a sarat mindannyian – tanárok, szülők, gyerekek –, mert nem tehetünk mást, de néha azért vergessük meg egymás vállát, mert tényleg abnormális, ami most a sulikban megy.
A kontrollmániás, a kreatív, a potyautas és a titkár… Melyik vagy te? Kiderül, ha kitöltöd Deli Csenge kvízét a csapatmunkáról.
„Egy ideje cseng a fülemben a szóösszetétel: »alacsony kockázatú személy« vagyok.”
„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.
Van, akinek az élet iskolája és az olvasás is bőven elég…
Új suli, új város, új ország… Mindezt online. Hát nem könnyű.
„Addig örülj, míg tanulhatsz! Merthogy utána dolgozni kell. Merthogy utána már csak nehezebb lesz. Merthogy mennyire fog ez neked hiányozni…” Aha…
„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”
A kollégium maga a nagybetűs élet esszenciája. Kinek vannak még hasonló történetei?
Elég sok szülő készül rettegéssel vegyes izgalommal az első iskolás napokra, részben a járványügyi para miatt… De az ezekben a napokban eltörpül amellett, hogy mégis hogyan szerzünk be minden szükséges holmit, amikor a feléről azt sem tudjuk, hogy mi az, főleg, hogy hol lehet kapni. Tóth Flóráék is épp ezzel küszködnek.