„Ez a gyűjtés azért született, hogy kibeszélhessük a sérüléseinket, kiköphessük magunkból a mérgező mondatokat, és megerősíthessük egymásban, hogy az nincs rendben, ha egy pedagógus így beszél, így viselkedik. És hogy azok, akik nem így bántak velünk, tudják: hálásak vagyunk nekik, amiért úgy végzik a munkájukat, ahogyan.”
A gyerekünk képmását egyre tudatosabban védjük – ma már az intézmények sem pakolják tele a gyerekek fotóival a hivatalos oldalukat, de azt azért gond nélkül megkérdezik írásban is, hogy mivel foglalkoznak a szüleik. Vajon ez jogszerű? Utánajártunk.
Tavaly január elseje óta van érvényben az a jogszabály, aminek „köszönhetően” a szülőknek kell döntést hozni és kérvényezni a hatéves gyerekek elhalasztott iskolakezdését – erre idén még pontosan egy hétig van lehetőség. Hasznos tanácsok akár utolsó pillanatos kérvényezéshez, és összefoglaló arról, hogy mitől nehéz ez a helyzet.
Álljuk a sarat mindannyian – tanárok, szülők, gyerekek –, mert nem tehetünk mást, de néha azért vergessük meg egymás vállát, mert tényleg abnormális, ami most a sulikban megy.
A kontrollmániás, a kreatív, a potyautas és a titkár… Melyik vagy te? Kiderül, ha kitöltöd Deli Csenge kvízét a csapatmunkáról.
„Egy ideje cseng a fülemben a szóösszetétel: »alacsony kockázatú személy« vagyok.”
„Ezt most nem azért csinálom, mert a gyereknek jó, hanem mert ezt kell tennem, hogy megfeleljünk az előírásoknak” – állandó készenlét, gyanakvás, logikátlan intézkedések, kényelmetlen maszkviselés és kínunkban röhögés – ez jellemzi most szerzőnk szerint a hétköznapokat egy iskolában.
Van, akinek az élet iskolája és az olvasás is bőven elég…
Új suli, új város, új ország… Mindezt online. Hát nem könnyű.
„Addig örülj, míg tanulhatsz! Merthogy utána dolgozni kell. Merthogy utána már csak nehezebb lesz. Merthogy mennyire fog ez neked hiányozni…” Aha…