Címke: LMBTQ

„…ismerünk olyan szülőt, aki az óvodában nem meri elmondani, hogy nem egyedülálló, hanem egy másik anyukával neveli közösen a gyereket, mert fél a következményektől. De ez a gyerekre is nagyon rossz hatással van. Ők azért bujkálnak, mert valamitől valamilyen formában félnek, és ez az, ami nem egészséges egy gyereknek. Nem az, hogy két anyukája vagy két apukája van.”

„Azon országok közé tartozunk, ahol a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a szivárványcsaládok jogainak oltalma, és az LMBTQ-személyek esélyegyenlősége nemhogy nincs törvénybe iktatva, de a civil szervezeteket, amelyek a fentieket tűzik a zászlajukra, egyenesen családellenesnek nyilvánítják, mondván: az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek ügye »nem fér bele a magyar értékrendbe«, és ha normalizáljuk az elfogadást, az »veszélyezteti a gyermekeket«”.

Ami most történik, az nagy tömegek szemében dehumanizál olyan embereket, akik semmi mást nem szeretnének, csak élni – önazonosan, boldogan, szeretetben, mint mindenki más. A „négy fal között”, ha úgy tetszik… Szentesi Éva fájdalmas-szomorú véleménycikke egy nehéz munkahét végén.

Zajlik az idei Pride-hét – beszélgessünk hát egy kicsit az LMBTQ-közösség helyzetéről! A legtöbbet hangoztatott sztereotípiák, és amit Kristóf gondol róluk:

Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet más testben élni, mint amit az ember magáénak érez. Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet annak a szülőnek, akinek a gyereke egy nap közli: egész életében gyűlölte a nevét, és nem tud a biológiai nemével azonosulni. Nem tudhatjuk, de próbáljuk meg átérezni, mert itt áll most előttünk két ember, aki hajlandó beavatni minket a legmélyebb gyötrelmeibe és titkaiba. És akiknek az intelligenciája önmagában is lenyűgöző.

„Az önmagunkra és másokra ragasztott címkéink letépése olyan fájdalommal jár, mintha az arcunkról húzná le valaki a bőrt. Ám amit az arcbőrünknek hiszünk, gyakran csak egy maszk, amelyhez túlságosan is hozzánőttünk.”

„Tehetetlen vagyok. Dühös vagyok. Üvölteni szeretnék azoknak az embereknek az arcába, akik ezt a döntést meg merték hozni a huszonegyedik században.”

„A szüleimnek, a barátaimnak hazudni olyan volt, mintha megtettem volna a homoverők helyett, amire vágytak: börtönbe zártam magam, ahol még a legjobb barátaim és a szüleim sem látogathattak meg soha.”

A Pride hónapjában emlékezzünk meg arról az eseményről, ahonnan elindult mindez kereken 50 évvel ezelőtt. Stonewall hiába volt egy fél évszázada, a szabad szerelem még mindig nem lehet mindenütt általános érvényű. Pedig…

A friss házas Steiner Kristófot párja kísérte DTK autójához, és Nimrod kérte, hogy ne raboljuk el a szerelmét hosszú időre. Szerencsére egy tartalmas interjú azért belefért.