Mit tennél, ha már a puszta létezésed is erős indulatokat keltene idegen emberekben? Ha amiatt, aki vagy és akit szeretsz, illetve ahogyan az életedet éled – amihez egyébként senkinek semmi köze – diszkriminációnak, verbális és nem ritkán fizikai abúzusnak lennél kitéve? Mennyire tudnál így felszabadult, boldog lenni?
Anasztáziát azt követően bocsátották el a munkahelyéről, hogy a vezetőség számára kiderült, meleg. Az LMBTQ-emberek nemcsak a mindennapi életükben, de a munkaerőpiacon is súlyos diszkriminációnak vannak kitéve, holott a legújabb felmérések szerint a munkahelyi kirekesztésüknek súlyos gazdasági következményei is vannak.
A drag – azaz dress as girls – az egyik legösszetettebb művészeti ág, amihez nemcsak stílusérzék, hanem határtalan kreativitás, szexi mozgás és jó humor is szükséges. A drag queenek életét sok sztereotípia övezi, holott az extravagancia csak a színpadon jellemző rájuk.
Advent tizenhetedik napján megtörtént a kilencedik alaptörvénymódosítás. Ez pedig egy vállaltan zaklatott reakció.
„Nem a szexuális orientáció a kérdés, hanem a konszenzus, a beleegyezés. Ha nincs beleegyezés, ha kényszerítés, fenyegetés, zsarolás, érzelmi vagy fizikai erőszak van, akkor a szex nem szex, hanem erőszak. Ha pedig a partner egy gyerek, akkor teljesen mindegy minden körülmény, mert fel sem merül, hogy az aktus szex lenne. Az erőszak. Az erőszak pedig sosem magánügy.” Ez csak egy fontos idézet dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember írásából. Olvassátok el az egészet:
„…ismerünk olyan szülőt, aki az óvodában nem meri elmondani, hogy nem egyedülálló, hanem egy másik anyukával neveli közösen a gyereket, mert fél a következményektől. De ez a gyerekre is nagyon rossz hatással van. Ők azért bujkálnak, mert valamitől valamilyen formában félnek, és ez az, ami nem egészséges egy gyereknek. Nem az, hogy két anyukája vagy két apukája van.”
„Azon országok közé tartozunk, ahol a hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelem, a szivárványcsaládok jogainak oltalma, és az LMBTQ-személyek esélyegyenlősége nemhogy nincs törvénybe iktatva, de a civil szervezeteket, amelyek a fentieket tűzik a zászlajukra, egyenesen családellenesnek nyilvánítják, mondván: az azonos nemű szülők által nevelt gyermekek ügye »nem fér bele a magyar értékrendbe«, és ha normalizáljuk az elfogadást, az »veszélyezteti a gyermekeket«”.
Ami most történik, az nagy tömegek szemében dehumanizál olyan embereket, akik semmi mást nem szeretnének, csak élni – önazonosan, boldogan, szeretetben, mint mindenki más. A „négy fal között”, ha úgy tetszik… Szentesi Éva fájdalmas-szomorú véleménycikke egy nehéz munkahét végén.
Zajlik az idei Pride-hét – beszélgessünk hát egy kicsit az LMBTQ-közösség helyzetéről! A legtöbbet hangoztatott sztereotípiák, és amit Kristóf gondol róluk:
Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet más testben élni, mint amit az ember magáénak érez. Nem tudjuk elképzelni, milyen lehet annak a szülőnek, akinek a gyereke egy nap közli: egész életében gyűlölte a nevét, és nem tud a biológiai nemével azonosulni. Nem tudhatjuk, de próbáljuk meg átérezni, mert itt áll most előttünk két ember, aki hajlandó beavatni minket a legmélyebb gyötrelmeibe és titkaiba. És akiknek az intelligenciája önmagában is lenyűgöző.