Felejtsük már el a stigmákat! – Nem igaz, hogy az Y generáció lusta és önimádó
Az Y nemzedék egy része ma már anyuka, apuka, állása van, lakáshitele van, túl van pár kudarcon meg tanulságon. Szóval tényleg, hagyjuk már ezt.
Az Y nemzedék egy része ma már anyuka, apuka, állása van, lakáshitele van, túl van pár kudarcon meg tanulságon. Szóval tényleg, hagyjuk már ezt.
Csak a változás a biztos, na meg az, hogy előbb-utóbb mindannyian megöregszünk. Még a gyerekeink gyerekei is. Az a kérdés, hogy hogyan?
„Gyomromban egy kis görccsel érkezem a helyszínre… legszívesebben visszafordulnék. Mégis, mi a fenét keresek itt? Normális vagyok én? Szét akarom bombáztatni a lelkemet, ahelyett, hogy élvezném az életet a családommal, és írnám a könyveimet, meg a cikkeimet a WMN-re?”
Nem biztos, hogy azzal teszel jót a gyereknek, ha ráborulsz, és kérdés-kérés nélkül alátolsz mindent. És az sem biztos, hogy te tudod jobban, mire van szüksége...
Hogy mi közünk egymáshoz? Nagyon is sok. Kíváncsi vagy, mi történt a hatodik Hello, WMN! esten? Nézd meg a videót!
„Bezzeg régen fiatalabb voltam. Bezzeg régen minden jobb volt. Akárki akármit mond. Mondom, régen minden jobb volt. Nem nyitok vitát, jobb volt."
„Versenyben kell lenni, és pörgés van, szédülésig. Szó szerint." De azért szeretjük. Vagyis szeretik – ők, az Y generációsok. Mint például Péter, aki összeszedte, hogyan is érzi magát egy mai fiatal.