Címke: szeretet

Miközben hajszoljuk a térerőt, lóerőt, hangerőt, épp azt veszítjük el, ami olyannyira fontos kéne hogy legyen.

A 16. fáj talán a legjobban. Vagy…?

„Olyan nincs! Kizárt dolog, hogy nem vagy már! Hiszen megbeszéltük, hogy találkozunk! Hazajöttem, hogy lássalak. Azért, hogy beszéljünk és átöleljelek. Azért, hogy megkérdezzem, mit csináljak a versenyen… Hogy elmondj nekem mindent a világ dolgairól, és megnyugtass… Azért, hogy csak együtt legyünk, együtt…”

Korunk a harsányságot kedveli, a hangzavart, a „látványpékséget”. A gátlásos, nehezen oldódó gyerekek hátrányban érzik magukat a nagyszájú, cserfes társaik között. És ehhez jön még a nehezítés, amikor a szülő csupa jó szándékból folyamatosan tépázza az önbecsülésüket azzal, hogy olyat vár el tőlük, amire képtelenek. Nem árt újra figyelmesen elolvasni a szakember tanácsait:

Ha a gyerekkorod azzal telt, hogy a szeretet és a figyelem feltételhez volt kötve, ha csak akkor voltál elismerve, amikor „jó” voltál, akkor nem egy Insta-bölcsességtől fogod megtanulni, hogyan fogadhatod el magad mégis, hogyan érezheted meg igazán, hogy oké vagy.

„Ott, ahol szeretetnek kellett volna lennie, csak űr volt.

Ott, ahol biztonságnak kellett volna lennie, csak stressz volt.

Ott, ahol önszeretetnek kellett volna megjelennie, csak önvád volt.”

Ti mit köszönhettek a szüleiteknek?

Tóth Girlzonboard Flóra megpróbálja megfejteni a testvérkapcsolatok titkát. Vagyis nem próbálja, csak elmesél néhány gyerekkori, felnőttkori és szülőként átélt tesós élményt. A megfejtést meg mindenki találja meg maga.

Marishkánk elmeséli, hogyan tanulta meg a férjétől, milyen egy igazi apa.

Ki nem fogadta meg gyerekként, hogy ő majd máshogy neveli a gyerekeit bizonyos dolgokban, mint a szülei őt? Aztán szülőként közülünk vajon hányan kaptuk magunkat azon, hogy az ő szavaik csúsznak ki a szánkon? Erről és még sok tudatos szülői döntésről mesél nekünk Orvos-Tóth Noémi. Csak akkor hagyd ki, ha tökéletes vagy!