Kristóf és Nimi Mexikó felé tartva elakadt Londonban. Ám ami első pillantásra kellemetlen bosszúságnak tűnt, hamar átalakult örömteli események piros masnival átkötött csomagjává.
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Mindennapi kenyerünk. Nélkül.
„Azt akarom, hogy pont úgy és pont annyira szeressenek, mint amennyire én ragaszkodom valaki más emlékéhez” – írja Luca fájdalmasan gyönyörű írásában arról, milyen újra szeretni valakit egy súlyos veszteség után.
Testem. Szikla. Szilárd.
„Ha támogatjuk egymást, közösségben a leggyengébb is erős lesz”
Mit kezdjünk azokkal a nevelőszülőkhöz került gyerekekkel, akiknél jóformán minden és mindenki csődöt mond? Ki segít a súlyosan traumatizált, kötődésre képtelen, magatartászavaros fiatalokon, akik gyakran a segítőik ellen is fordulnak? Erről írt nekünk egy érintett nevelőszülő.
Ha a cikk végére nem fogadsz örökbe legalább fél tucat macskát, akkor hiába éltünk!
„Amikor egy szülő vagy gondozó együttérzést mutat vagy segítséget nyújt egy gyereknek, hogy az megbirkózzon a dühével, szomorúságával és félelmével, a hűség és a szeretet hídját építi ki kettőjük között.” Így lett Ági néniből, a nevelőből mindenki szeretett Ági mamája a gyermekotthonban:
Ha úgy érzed, kiégtél… olvass Pásztory Dórit, mert évekkel később is időszerű!