„Vagy ennyi vagyok, vagy halott" – így indít, amikor a hatvanadik születésnapjáról kérdezzük. És a beszélgetés hátralévő részében is csupa olyat mond, amit legszívesebben naponta idéznénk. Talán meg is tesszük. Ne hagyjátok ki Kalapos Éva Veronika interjúját Hernádi Judittal!
Minek írunk arról, ami nem tetszik? De tényleg, miért nem járunk füldugóval és szemellenzővel? Mennyivel egyszerűbb lenne az életünk! Afrikában meg közben éheznek. Kormos Anett elárulja a titkot.
„Képzeljünk el egy reggelit Bochkoréknál. Várkonyi Andrea annak idején hozzáment egy (első ránézésre egészen értelmesnek tűnő) sikeres sráchoz. Ez az okos, gyönyörű nő kicsoszog reggel álmosan, talán még pongyolában, és kit talál a konyhában? Ott van ez a díszmajom, ömlik a szájából a sok fellengzős baromság, és Andrea nem érti, hogy mehetett hozzá anno egy ekkora idiótához..."
Vendégvélemény arról, ami az elmúlt időszakban „nőügyben" történt. A vak komondortól a gólyatábori erőszakon át a Kiss László-ügyig.
Tegnap napvilágot látott egy reprezentatív felmérés eredménye, amely szerint a magyar emberek nagyjából harmada valamennyire antiszemita. Erősen vagy mérsékelten. Szerzőnk, Kárpáti Judit nagyapját a holokauszt idején ölték meg. Így érezte magát, amikor a Medián kutatásának eredményeiről olvasott.
Kormos Anett tűpontos 13 pontja. Kiragadhatnánk felvezetőnek bármelyiket. Legyen mondjuk ez: „Van bennünk bűnbakképzési ösztön. Van bennünk harag. Van bennünk bosszúszomj is. Mindez azonban szintén nem enyhíti a nemi erőszak bűncselekményének, és a bűncselekmény elhallgatásának súlyát." Olvasd el a többit is:
Valóban kőkemény elvárásokkal megy csajozni a szingli negyvenes férfi? Milyen érzéseket takar igazából a kapuzárási pánik? Íme, az érem másik, illetve a kocka egyik oldala:
„Mert ilyenek a magyarok..." – hallani sokszor, legtöbbször valamilyen negatív vélemény kíséreteként. De tényleg, milyenek vagyunk? Íme, ilyennek lát bennünket egy régóta külföldön élő magyar nő:
Egy szőke férfi izgalmas cikkre lel az újságban a világ halálozási statisztikáiról. – Tudtad, drágám, Curaproxhogy minden egyes levegővételemkor meghal valaki a földön?! – Akkor talán megpróbálkozhatnál a fogmosással... – mordul rá a neje. Hát, valahogy így:
Most majd az lesz, hogy kitesszük ezt a cikket, amit egy csomóan félre fognak, félre akarnak érteni. Nem baj, mert mi magunk is vitázunk vele, róla a szerkesztőségben. És Anettnek épp ez volt a célja. Már azon kívül, hogy a világba kiáltsa a felháborodását.