Mégis... kinek a gyereke? – Közkinccsé válik az utód, ha tanácsot kell (lehet adni)
Ha valóban jól jönne a tanács, hirtelen mindenki másról kezd beszélni. Bezzeg, ha minden rendben van (szerinted), csak úgy dől rád az okosság!
Ha valóban jól jönne a tanács, hirtelen mindenki másról kezd beszélni. Bezzeg, ha minden rendben van (szerinted), csak úgy dől rád az okosság!
„Ne ítélj, hogy ne ítéltess!”
Így leszel intim pillanatok kukkolója, akár akarod, akár nem. Neked mi a véleményed? (Kommentelni csak a cikk elolvasása után ér!)
„Senki nem érdemli azt, hogy éhezzen vagy éhen haljon, csak azért, mert rossz helyre született.”
„Azt hiszem, én szerencsésebb vagyok, mint édesanyám volt 33 évvel ezelőtt. Őt az utcán nyíltan megszólták, holott négy hónapos terhesen hozzáment az édesapámhoz. Viszont olyan stigma voltam rajta 18 éves korában, aminek a hatásait ma is érzem.”
„Akinek van véleményformáló ereje, aki túlélt, aki itt maradt, akit csak simán megszívattak, akit az út szélén hagytak, akiknek elengedték a kezét, akinek számít a jövője, az soha többé nem félhet, nemcsak a hatalomtól, hanem semmi mástól sem.”
„Az a gyerek, akivel a szülei nyíltan beszéltek politikai kérdésekről (is), felnőttként tudatos állampolgárrá válik, akivel nem lehet bármit megtenni, és aki nem tűri, hogy felelőtlen politikusok saját játszóterüknek tekintsék az országot.” Hiánypótló írás. Tényleg.
Sokkal több közük van egymáshoz a baktériumoknak, Babitsnak és a kommentelőknek, mint gondolnád...
„És nem akartok egy fiút is? És nem akartok egy lányt is? Nem akarsz újra babázni? Olyan fiatalok vagytok még a férjeddel! ” Ismerős mondatok, ugye? Van néhány remek válaszunk ezekre a tapintatlan kérdésekre.
14 férfi – tengernyi muff. Íme, a puncipozitív cikkek non plus ultrája.