Kemény Zsófi: Lány, szép, magas, buta, bölcsész, zsidó, leszbikus, turulképű… – Ki vagyok én?
Egy egész zsáknyi címkéd gyűlik össze, mire felnősz.
Egy egész zsáknyi címkéd gyűlik össze, mire felnősz.
Kristóf elmondja, miért szereti, ha kiábrándulnak belőle olykor emberek.
„Én tényleg nagyon szerettem volna az az inspiráló, erős, sikeres lány lenni, akinek mások akartak látni engem!” – Amikor tinédzserként egyszerre gyászolsz és kerülsz reflektorfénybe, próbálsz felnőni, és a kérdéseidre válaszokat találni, közben verset, könyvet, szöveget írsz, és a hangulatod ellentétes végletek közt táncol…
Lehet-e egy sportolónak véleménye a világról, ami a saját közegén kívül esik? És ha igen, miért nem?
Tudjátok folytatni a sort?
„Az biztosan nem jó megoldás, hogy emberek tíz- és százezreit tesszük ki egy életveszélyes betegségnek, aminek jelenleg az egyetlen ellenszere az, ha a minimálisra csökkentjük a szociális érintkezést.”
Csak a félelem maradt meg.
Nocsak, a tanulás hirtelen belső késztetés lett a diákoknál!
Gyűlölöm és szeretem – mondta Catullus, aki akár gondolhatott volna az infuenszerekre is. De nem rájuk gondolt. Mi viszont most igen. Te hogy vagy ezzel a kérdéssel?
És te: mit csodálsz bennük?