Címke: elmúlás

Caitlin Doughty temetkezési vállalkozó könyvet írt azokra a kérdésekre válaszolva, amiket az évek során neki tettek fel. Azt vallja: a halállal kapcsolatban nincsen rossz kérdés, úgyhogy érdeklődj bátran! Szerintem már a mű címe is lenyűgöző: Megeszi a macskám a szememet, ha meghalok? (Spoiler: nem. Vagyis: nem azonnal, és nem a szemedet. Spoiler 2.: a kutyatartók sincsenek teljes biztonságban, Caitlin pedig azt is elmagyarázza, miért nem.)

Az édesanyák is megöregszenek, a magas sarkút mamuszra cserélik, a világ dolgaiból már egyre kevesebb érdekli őket, aztán szépen lassan huny ki belőlük az élet. És nagyon fájdalmas ezt látni.

Porból porrá. És ezzel néha a legváratlanabb pillanatokban szembesülünk.

Susana Monsó spanyol filozófus szerint nemcsak az embernek van egy konkrét képe a halálról, hanem sok állatnak is, és az emlősök, halak, madarak, hüllők és rovarok vélhetően megértenek valamit az elmúlásból.

Az élet magában hordozza a végességet, mégsem merünk erről őszintén beszélni. Halász Judit ezt a tabut törte meg, olvassátok el a beszélgetést!

„Amikor 18 évesen elveszítettem az édesapámat, aki 51 éves volt, azt hittem, már öreg ember… legalábbis én annak láttam. Aztán 51 évesen rádöbbentem, mennyire fiatalon ment el.” Min múlik, hogy öregnek érezzük-e magunkat? Olvasd el, hogy látják ezt mások, majd írd meg a tapasztalataidat kommentben!

Hogyan készülődik egy édesanya a karácsonyra, aki egyre az elvesztett kislányát siratja, de közben fontos, hogy a három fia mégis megélhesse az ünnepek szépségét?

Jó ideje nem hallottunk már Angliában élő nővér szerzőnkről, ám Molnár Lamos Krisztina most újra jelentkezett, méghozzá egy igazán szívszorító írással.

Kislány, macska, élet, elmúlás. Csodás mesét írt novemberre nekünk Tóth Krisztina.

Az agyam felfogja, hogy mi történt, képes vagyok megérteni, hogy már nem él, de mégis olyan, mintha egy filmben éltem volna abban a pár hétben, és egy utószóban rekedtem volna azóta.