Ideje kimondani: lehet és szabad kritizálni Izrael kormányát, hadseregét, politikai és jogi döntéseit anélkül, hogy antiszemitának minősülnénk. Steiner Kristóf a gázai konfliktus legégetőbb kérdéseinek mélyére ás.
9/11 tragédiája milliókban rögzült vakuemlékként világszerte: máig fel tudjuk idézni, hol voltunk, mit csináltunk, amikor értesültünk a hírről. Neked mi a történeted?
„Szombat reggel 6:30-kor jelzett a telefonomon a légitámadásokat figyelő applikáció, hogy a közelben rakétatámadás folyik. Be van állítva, hogy ha megszólal Tel-Avivtól délre a sziréna, akkor arról tudjunk, mert ha már a környező településeket lövik, akkor valószínűleg ránk is sor kerül” – Kallos Bea Bar magyar fotóriporter beszámolója az izraeli helyzetről:
Ismerünk egy helyet, ahol kellemesen hűvös van, és még jó filmeket is adnak… Úgy hívják: mozi!
„Lassan esett le, hogy ez a valóság. Berohantam a volt férjem szobájába, és attól kezdve a CNN-t néztük egész nap, egész éjjel. Alig hittük el, amit láttunk.”
Öt évvel ezelőtt ezen az estén terrortámadás-sorozat rázta meg Párizst, és vendégszerzőnk épp ott ült abban a koncertteremben, ahol a legnagyobb volt a veszteség: 120-an haltak meg a bulizó fiatalok közül, és több mint kétszázan megsebesültek. Zsuzsának szerencséje volt: idejében kijutott az épületből, de a mai napig emlékbetörésekkel küzd.
Kevés város sugároz akkora biztonságot és nyugalmat, mint Bécs. Pont ezért még sokkolóbb a sebezhetősége. Bécsben élő magyar olvasónk meséli el, milyen érzések és gondolatok kavarogtak benne a tegnap esti terrortámadás után.
„A nap, amely örökre megváltoztatott minket”.
Barcelonai mese. Ami megtörtént.
„Arról van szó, ha te szólsz, ne lohadjunk,
de mi férfiak férfiak maradjunk
és nők a nők – szabadok, kedvesek
– s mind ember, mert az egyre kevesebb…
Foglalj helyet. Kezdd el a mesét szépen.
Mi hallgatunk és lesz, aki csak éppen
néz téged, mert örül, hogy lát ma itt
fehérek között egy európait.” – József Attila