Minél hihetetlenebb, annál igazabb – Megnéztük a Perzsa nyelvleckék című filmet
„Akárhány holokausztfilmet is látott az ember korábban, ez megint beüt rendesen.”
„Akárhány holokausztfilmet is látott az ember korábban, ez megint beüt rendesen.”
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” A bakfis Kucses Évike írta ezt egykor a naplójába. A kislányt pár évvel később Janikovszky Éva néven zárták szívükbe az olvasók.
„Néhány hétig el lehet élni élelem nélkül, néhány napig víz nélkül is, de remény nélkül, hit nélkül a többi emberben? Anélkül vége, összetörik az ember. Így éltük tehát túl. A barátság, az együttműködés segítségével. A reménnyel” – holokauszttúlélőként a százegy éves Eddie Jaku nemcsak annak élő tanúja, milyen borzalmakra képes az ember, hanem annak is, hogyan képes arra, hogy még a legsötétebb órákban is megőrizze magában a fényt.
Mire tanítanak bennünket a túlélők? Erre keresi a választ az On the Spot új dokumentumfilmje, amit ma este mutatnak be, és egy Magyarországról indult hihetetlen történet utóhatásait meséli el, és erről beszélgettünk mi Orvos-Tóth Noémivel, a transzgenerációs traumák kutatójával.
A holokauszttúlélő osztrák pszichiáter picike könyve, amely „Az élet értelméről” címet viseli, tele van fontos gondolatokkal. Dudics Emesének a boldogságról adott felejthetetlen leckét.
„Így lettem társtulajdonosa és szerkesztője az újságnak, amelynek alapítója magyar zsidók százait mentette meg a nácizmus karmaiból, és segítette Nimi nagypapáját – így közvetve a szüleit, és őt magát is – a hazatalálásban, a megbékélésben, a gyógyulásban és a családalapításban” – egy hihetetlen történet Kristóftól, és az ő „karmájáról”, sorsáról, vagy nevezzük bárhogyan.
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” És Kucses Évike író lett, mégpedig híres író. Janikovszky Éva néven. Kurucz Adrienn a most megjelent naplóit ajánlja figyelmetekbe:
Rendhagyó formátumú interjút készített Both Gabi a Szív utca című regény szerzőjével, ebben – miközben helyükre kerülnek a kirakós darabkái – szó esik egy gyermek elvesztéséről, autóbalesetről, a könyv születéséről és a családi múlthoz való viszonyról is.
A mexikói drogkartellek világa közelről – zsigeribben, mintha egy sorozatban látnád.
Gyerekkorom úgy telt, hogy az apai nagyszüleim „zsidózását” hallgattam. Egészen kamaszkoromig, mígnem egy családi vita közben kibukott belőlem, hogy a „kedvenc unokátok is az!”.