Emlékszel még Ralph Fiennes alakjára a Schindler listájából? És el tudod képzelni, milyen lehet, amikor valaki felnőtt fejjel tudja meg, hogy az az ő nagyapja volt? Ráadásul – mivel ő maga félig afrikai származású – nyilván ő sem menekülhetett volna meg tőle. Hát, nem gyakran olvasni ilyen komplex történetet…
Renia Spiegel nem lehetett felnőtt, nem érhette meg a sikert, nem lehetett családja. De több mint hetven évvel a halála után kiadták a naplóját, amit a II. világháború során, bujkálás közben vezetett, és amit ma olyan fontos kordokumentumnak tartanak, mint Anne Frankét.
Virág Teréz gyerekkora 12 évesen ért véget, abban a pillanatban, amikor az anyját elhurcolták, és attól fogva neki meg a húgának magukról kellett gondoskodniuk, és túlélniük a Dunához terelést, éhezést, nyomort és rettegést. Az egykori kislány szerencsére felnőtt, és legendás pszichológus és traumakutató lett, a transzgenerációs pszichológia magyarországi megteremtője. Olvassatok róla:
„Szeretjük önt, hölgyem” – mondta Jean d’Ormesson Simone Veil akadémiai székfoglalójakor, és ez a címe a Párizsban látható életmű-kiállításának is. Franciaországban élő szerzőnk pedig elmondja, miért is nagyon találó ez a cím.
„Akárhány holokausztfilmet is látott az ember korábban, ez megint beüt rendesen.”
„Már megint olyan szentimentális vagyok, mint egy pincében sorvadozó elrabolt várkisasszony. […] Strauss-walzerok, holdfény, Gabi, tánc! Hajajj! Ebből nem lehet megélni. Se a walzerokból, holdfényből, és Gabiból pláne nem. Kénytelen leszek valami praktikus-romantikus állás után nézni.” A bakfis Kucses Évike írta ezt egykor a naplójába. A kislányt pár évvel később Janikovszky Éva néven zárták szívükbe az olvasók.
„Néhány hétig el lehet élni élelem nélkül, néhány napig víz nélkül is, de remény nélkül, hit nélkül a többi emberben? Anélkül vége, összetörik az ember. Így éltük tehát túl. A barátság, az együttműködés segítségével. A reménnyel” – holokauszttúlélőként a százegy éves Eddie Jaku nemcsak annak élő tanúja, milyen borzalmakra képes az ember, hanem annak is, hogyan képes arra, hogy még a legsötétebb órákban is megőrizze magában a fényt.
Mire tanítanak bennünket a túlélők? Erre keresi a választ az On the Spot új dokumentumfilmje, amit ma este mutatnak be, és egy Magyarországról indult hihetetlen történet utóhatásait meséli el, és erről beszélgettünk mi Orvos-Tóth Noémivel, a transzgenerációs traumák kutatójával.
A holokauszttúlélő osztrák pszichiáter picike könyve, amely „Az élet értelméről” címet viseli, tele van fontos gondolatokkal. Dudics Emesének a boldogságról adott felejthetetlen leckét.
„Így lettem társtulajdonosa és szerkesztője az újságnak, amelynek alapítója magyar zsidók százait mentette meg a nácizmus karmaiból, és segítette Nimi nagypapáját – így közvetve a szüleit, és őt magát is – a hazatalálásban, a megbékélésben, a gyógyulásban és a családalapításban” – egy hihetetlen történet Kristóftól, és az ő „karmájáról”, sorsáról, vagy nevezzük bárhogyan.