Miért más az „áldozat” szó jelentése egyéni és társadalmi szinten? Hogyan vált a politikusok eszközévé az, ami korábban az egyén számára is nehezen volt felvállalható? És legfőképpen: vajon minden körülmények között bűn megkérdőjelezni az áldozat szavát? A témában dr. Kővágó Pál pszichológust kérdezte Takács Dalma.
A logikai tévesztések nem jelentik automatikusan azt, hogy az illetőnek nincs igaza – azt viszont igen, hogy gyengén érvel. A gyenge érvelés nem holmi kognitív elitizmus miatt problémás, hanem azért, mert ha hitelt adunk neki, akkor egy idő után egyre nehezebben tudunk majd különbséget tenni megbízható és megbízhatatlan információk között, és mind kevésbé leszünk felvértezve a szándékos manipulációval szemben.
„Rosszul emlékszel.” „Nem mondtam ilyet, már megint élénk a fantáziád.” Népszerű manipulációs technika megkérdőjelezni a másik emlékeinek, érzéseinek valóságát – ez az úgynevezett „gaslighting” vagy gázlángeffektus, ami nagyon gyakran fordul elő szülő-gyerek viszonylatban, és erős hatást gyakorolhat a személyiség alakulására.
A szülőket mindenért elő lehet venni. Kérdés, hogy érdemes-e. Nem viszi-e félre az önismereti utat, nem gátja-e a fejlődésnek az, ha folyton a múltban vájkálunk, és keressük az ősök felelősségét a saját, felnőtt létünk kudarcaiban?
Mi lesz velünk, ha már a szemünknek sem hihetünk?
A pszichopátia tüneteit kezdetben férfi fogvatartottak körében kutatták, így előfordulhat, hogy a pszichopata nők nincsenek sokkal kevesebben, mint a férfiak, csak olyan tüneteik vannak, amelyekre eddig kevésbé figyeltünk oda.
Egy tábor a dzsungel közepén és egy kegyetlen, pszichopata vallási vezető, aki közös öngyilkosságra vette rá (kényszerítette) a híveit. Ez a Jonestown hátborzongató története egy mondatban. De vajon miért követték emberek éveken át önként ezt a Jim Jones nevű szörnyeteget?
Egy rutinos manipulátor kedvenc mondatai és fordulatai:
Te is manipulálható vagy?
Kéretik áldozathibáztató megjegyzések nélkül kommentelni, „Hátha valaki ráismer” jeligére.