Nekünk, felnőtteknek jól jönne egy kis délutáni szieszta, igaz? De ilyen utoljára az óvodában járt, ott pedig sokszor jobb lett volna kihagyni. Mi a helyzet akkor, ha egy gyerek számára szenvedés a délutáni alvás? Mit mond erről a pszichológus és a neurológus? Kerekes Anna ennek járt utána tavaly, és mivel az intézményi szokások azóta sem változtak, érdemes felidézni.
Van, hogy te tudnál aludni, de a körülötted élők (alvók) álmatlansága ragadós.
„Janet Jackson háttértáncosa voltam, Sean Penn volt a szakdolgozati témavezetőm, és kergettek a sivatagi cápák” – ilyen és hasonló hibbant álmainkat osztjuk meg veletek, amelyek akkor nem is tűnnek annyira viccesnek. Na de ébredés után!
Ki mint veti ágyát, úgy alussza álmát… Mindez Kristófnak és Niminek így sikerült az elmúlt héten.
„A gyökértömés és az intimgyantázás kivételével bárhol, bármikor el tudnék aludni három percen belül” – Ismerős?
Aki nem mosott még bőrradírral fogat, nem rakott sót a kávéjába cukor helyett és nem indult még kutyát sétáltatni kutya nélkül… Nos, az azonnal árulja el, hogyan csinálja!!!
Kialudtátok magatokat? Nyugodt éjszakátok volt? Megvolt utána az az öt-tíz perc, amíg csak magatokra figyeltetek, ráhangolódtatok az előttetek álló napra, és elképzeltétek, mit akartok kihozni belőle? Ezt a cikket csak mindezek után szabad elolvasni – és akkor sikerül Arianna Huffingtont úgy ünnepelni, ahogy neki tetszene.
Sok kisgyerekes család életében jelent komoly nehézséget a délutáni alvás-altatás problémája. Szükség van-e a nagyobbaknak is a kétórás csendes pihenőre? Mit tegyünk, ha a mi gyerekünk nem tud elaludni délután, vagy ha délután igen, akkor este, otthon lesz álmatlan? Riportunkban szerzőnk a délutáni altatás kérdéskörét járta körül neurológus és pszichológus szakértővel.
Olvasd el, mások mivel töltenék az idejüket, ha megtudják, hogy már csak egy órájuk van hátra az életükből, aztán ha van kedved, mondd el nekünk kommentben a te megoldásodat!
„Nem vagyok én sem balos, sem jobbos, sem anarchista, sem pedig diktatórikus rendszerek híve, nem vagyok sem a szélsőséges nacionalizmus, sem a mindent és mindenkit egy kalap alá vonó globalizmus katonája, sőt, még centristának sem nevezhetem magam jogosan, hiszen bizonyos elvek mentén el-eltolódom a szeretetteljes szigor vagy a gáláns engedékenység felé.”