Egyáltalán nem könnyű külföldön élve az anyanyelvedre tanítani a gyerekeidet! Sokszor választania kell az embernek: gátat emel maga és az utódja közé vagy inkább a gördülékeny kommunikáció mellett dönt.
Tóth Flórát megihlette Sebestyén Eszter pszichológus tegnap reggeli, a gyerekek fotóinak posztolásával kapcsolatos cikke. Íme, az ő gondolatai:
A felnőttek közül sokan sajnos a gyereküktől kapják meg először a feltétel nélküli szeretetet. Amivel kifejezetten nehéz okosan bánni.
Ha belépsz egy játszótérre, rögtön felméred, milyen a társaság, látsz-e hozzád hasonló szülőt, kikkel fogod eltölteni a következő órákat. Lássuk, vajon te melyik kategóriába tartozol!
Szülői oldalról nehéz elhinni, de az, hogy egy gyerek hisztizik, nem feltétlenül jelent rosszat. Sőt, ez egy fontos tanulási folyamat része, amiből a szülők is tapasztalatokat szerezhetnek. Tóth Flóra gyakorló anyukaként inkább kihagyná ezt a részt, de a gyerekei egyelőre nem partnerek ebben. Ti hogy bírjátok a hisztiket?
Megszabadulni a kényszertől nem olyan könnyű – főképp szemben a családi árral.
Egy gyerek nem gyerek, két gyerek fél gyerek, három gyerek egy gyerek – tartja a mondás. És akkor a négy gyerek?
Még mindig nyomasztjuk egymást a megjegyzésekkel, a szurkálódással, a lapos pillantásokkal. Mikor jutunk el oda, hogy mindenkinek joga legyen úgy dönteni, ahogy neki jó? Ugyanis az a jó a családjának is.
A letiltott érzések a legveszélyesebbek, mert az érzés mindig jogos – csak a viselkedést kell kontrollálni.
„Nem hazudok, a legrosszabb pillanataimban még az is megfordult a fejemben, hogy feladom. Nem kellek én ide, úgyis pocsékul csinálok mindent. Egy senki vagyok. Ólmos súly volt a mellkasomon.”