„A vizsgálat után elküldtek minket vérvételre, amire egyáltalán nem számítottam, arra meg főleg nem, hogy azonnal el is végzik. Borzalmas volt látni, úgy sírtam veled, mintha engem szúrnának meg.”
„Egy konfliktusban is nyugodtan mondhatjuk, hogy én nagyon szeretlek, de nem tudok kedves lenni veled, ha úgy ordítasz velem, mint a sakál. Utána találkozunk.”
„Ma már azt gondolom, mindenki más és más tempóban érik meg arra, hogy anya legyen, és kezd el őszintén, érzelmekkel kötődni a gyerekéhez.”
„Mert az egyéni és társadalmi elvárások meg az általános sztereotípiák annyira erősen jelen vannak még egy hozzánk hasonló, nyitottan gondolkodó, befogadó család életében is, hogy a feleségem nekem megköszöni, ha kiteregetek. Emlékeztetnem kell rá, hogy neki senki sem köszöni meg.”
Herczeg Zsolt keze tisztább, mint Teréz anya lelkiismerete Mahatma Gandhi házibulija után, a két lépés távolságot pedig úgy tartja, hogy azért tisztikeresztet érdemelne arany sugaras Müller Cecília-csillagokkal, Győrfi Pál arcképével ékített díszdobozban. De azt mondja, ez a dolog könnyebbik része.
„És te miben is fáradsz el ennyire? Hiszen csak otthon vagy a gyerekekkel…”
Nagyon szerettétek Detti szüléstörténetét – most itt a folytatás.
Új suli, új város, új ország… Mindezt online. Hát nem könnyű.
„Kedvenc mondásom, amit tőle tanultam: »Én nem segítek senkinek sem haragudni.«”
Ti mi mindent tanultatok a nagyszüleitektől?
„Amikor végre mindenki kitette a lábát, én úgy döntöttem, nem rohanok. Ez az a nap, amikor megköszönöm magamnak, hogy olyan sokáig voltam egyszerre anya, séf (na, jó, ez túlzás, legyen menzásnéni), kisegítő tanár, szórakoztatóiparos és takarítónő.”