A nap, amikor a rég elvesztett lelkem visszatért hozzám – Egy szakítás története
„Most múlik pontosan”, engedd, hadd menjen...
„Most múlik pontosan”, engedd, hadd menjen...
Még ha csak így, utólag, de igenis ki kell állni magunkért! Mert nehogy már azt gondolja valaki, hogy elveheti a testünk méltóságához való jogunkat!
Egy sima, egyszerű egészségügyi szűrésnek indult, azonban egy kislány számára mégis napokig tartó szekírozássá, kellemetlen élménnyé fajult a közös iskolaorvosi vizsgálat. Miért vagyunk ennyire vakok a gyerekek személyiségi jogaira?
Elkeserítő és feháborító, ami a dömsödi általános iskolában történt. A WMN gyerekjogi szakértője szerint a nyilvános bugyiletolás és behajoltatás nem más, mint érzelmi bántalmazás és erőszak. De tényleg: hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?!
A munkahelyi konfliktusoknak megannyi arca és harca van. De talán a legsúlyosabb az, ha a főnököd aljas és sunyi módon elorozza, és a sajátjaként tünteti fel az ötletedet, a szöveged, a szellemi termékedet. Somos Ákossal is ez történt.
Egy kislányt rendszeresen erőszak éri az otthonában. A bátyja veri, az apja megerőszakolja. Ő a szekrénybe menekül előlük. A lány ma már felnőtt, és egy cikksorozatban néz szembe a történtekkel. Most azzal a – jogos – kérdéssel, hogy: hol volt egész idő alatt az anyukája?
Ki a hunyó és ki az áldozat? Mennyire mennek mélyre a szavak? Meddig tűri egy ember a megaláztatást? Más nyomot hagy-e az agresszió egy férfiban és egy nőben? Zoltán történetéből egy olyan volt házaspárt ismerhettek meg, ahol ma mindketten áldozatnak érzik magukat...
Miért nyírják egy mást a nők ott, ahol érik? Jó, ez túlzás. De ez mégiscsak egy Kormos Anett cikk bevezetője, úgyhogy muszáj túlozni csöppet. Mondjuk így: miért van az, hogy nők képesek egy-egy jól irányzott mondattal egy másik nőt porig alázni, látszólag ok nélkül? Mi nem tudjuk, csak kérdezzük.