Gyilkos szavak, megalázó játszmák: a verbális agresszió ezer arca
„Mikor elvettem, negyven kiló volt. Ki gondolná, igaz?”
„Mikor elvettem, negyven kiló volt. Ki gondolná, igaz?”
Igen, a gyerekek bőbeszédűsége, tengernyi kérdése és záporozó gondolatai néha valóban próbára teszik a türelmünket. De vajon mit tanul meg magáról és a világról az a gyerek, aki folyamatosan azt hallja: DUGULJ MÁR EL!
Tényleg van, aki szerint a színésznek még jól is jön a fájdalom, a megaláztatás, mert így legalább van miből építkeznie? Most komolyan…?
Neked van takarítónőd? És ha nincs, mit gondolsz azokról, akiknek van?
Ha szingli vagy, akkor bizony a nyereményedet is vissza kell adnod! – Magyarország, 2017. Nagyon köszönjük.
„Most múlik pontosan”, engedd, hadd menjen...
Még ha csak így, utólag, de igenis ki kell állni magunkért! Mert nehogy már azt gondolja valaki, hogy elveheti a testünk méltóságához való jogunkat!
Egy sima, egyszerű egészségügyi szűrésnek indult, azonban egy kislány számára mégis napokig tartó szekírozássá, kellemetlen élménnyé fajult a közös iskolaorvosi vizsgálat. Miért vagyunk ennyire vakok a gyerekek személyiségi jogaira?
Elkeserítő és feháborító, ami a dömsödi általános iskolában történt. A WMN gyerekjogi szakértője szerint a nyilvános bugyiletolás és behajoltatás nem más, mint érzelmi bántalmazás és erőszak. De tényleg: hogy juthat ilyesmi valakinek az eszébe?!
A munkahelyi konfliktusoknak megannyi arca és harca van. De talán a legsúlyosabb az, ha a főnököd aljas és sunyi módon elorozza, és a sajátjaként tünteti fel az ötletedet, a szöveged, a szellemi termékedet. Somos Ákossal is ez történt.