Laura harmadik generációs diplomás nő a családjában, aki rengeteget kapott attól, hogy gyerekként testközelből látta, milyen, amikor egy nőnek a gyereknevelés mellett van egy hivatása, ami nem mellesleg a szenvedélye is.
A diplomaosztó sok mindent jelent: egy korszak végét, embert próbáló teljesítményt, barátságokat és érzelmek széles skáláját. De mi van azokkal a fiatalokkal, akiknek a Covid nem tette lehetővé ezt az ünnepélyt? És azokkal, akiknek igen, mégis ürességet éreznek?
Vendégszerzőnk némileg megcsömörlötten a bölcsészléttől és a kommunikációtól, úgy döntött, kitanul egy klasszikus, kétkezi szakmát. Elmeséli, milyen csodás kalandokban volt része, és mire tanította az új mesterség.
Szerzőnknek sürgősen le kellene nyelvvizsgáznia, hogy diplomázhasson jövőre. Felsőfokúja van ugyan angolból, de az előírás a két közép… Most mi lesz?
Dóri, a gyakornokunk, nemsokára pályakezdő álláskereső lesz, és felmérte, mire számíthat.
Számít a papír? Megkérdeztük huszonéves szerzőnket, miért jár folyton egyetemre. Miért nem tud elszakadni az iskolapadtól?
Te hány ilyen (nem akkreditált, ám annál több gyakorlati tapasztalattal bíró) diplomát szereztél a terhességed kezdete óta?
„Nem tudom elmondani, mit szeretnék, csak azt tudom, hogy ez nem az…”
Neked van nyelvvizsgád?
Van egy dolog, ami még a pókoknál is félelmetesebb... A repülés. De Dóri legyőzte a félelmét és megvédte a diplomáját! Mindkettőért gratulálunk neki!