Ha tudtam volna, hogy ilyen nehéz lesz... Akkor is újrakezdeném – Neurodivergens gyerekkel az élet
„Mindennap maratont futok.” Egy neurodivergens gyerek anyukájának megrázó és reményt adó története.
„Mindennap maratont futok.” Egy neurodivergens gyerek anyukájának megrázó és reményt adó története.
„A gyűlöletbeszéd a politikai mobilizáció hatékony eszköze, viszont veszélyezteti a demokráciát és a mentális egészséget” – mondja a világhírű lengyel szociálpszichológus. Michał Bilewicz arról beszélt Budapesten: mit fontos tudnunk a gyűlölet terjedéséről, hogy a jövőben senki ne törhessen hatalomra populista félelemkeltéssel. Milanovich Domi beszámolója.
16 év papíron nem tűnik soknak, de mi a helyzet akkor, ha egy 22 éves egy 38 évessel szeretné összekötni az életét? A Netflix új társkereső reality-jében, a Kortalan randikban az a szabály, hogy a szereplők nem árulhatják el rögtön az életkorukat, hiszen az csak egy szám. Vagy mégsem? És miért fogadjuk el könnyebben az idősebb férfi-fiatalabb nő párost, mint a fordítottját?
Szilvia ötvenkét éves. Évtizedeken át biztos volt abban, hogy számára a férje az egyetlen igazi, mígnem egy csoportos jógaórán ráébredt, hogy szerelmes valaki másba. Egy nőbe. Nem tudta, mi történik vele. Ahogy azt sem, mi jöhet ezután. Újraolvasó.
Hány zuhanyzó jut 80 főre a női szállón? Mit tanácsol a szociális munkás az első nap a boldoguláshoz? Miért nehéz kitörni a hajléktalanságból akkor is, ha talál valaki munkát? Aranka tovább meséli történetét.
Írók, költők, iparművészek, mozdulatművészek és fotósok a századelőről. Mindannyian nők voltak, és óriási ellenszélben is jelentős alkotókká váltak.
Új rovatunkban, a WMN Karcokban népszerű íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. A rovat nyitánya Tóth Krisztináé.
Közfelháborodást váltott ki egy új tévés reality az Egyesült Királyságban. A Menj vissza oda, ahonnan jöttél! címre hallgató sorozat készítői szerint az ő céljuk az előítéletek megváltoztatása. Kritikusai szerint azonban a program számtalan etikai kérdést vet fel.
Vannak szakmák, amik azonnal beindítják a többség fantáziáját (és ezúttal nem a kánkánt járó táncosnőkre gondolok). A házmester- és urambátyámországunk öröksége jól látszik azon, hogyan reagálunk egy-egy foglalkozás hallatán, milyen járulékos hasznokat, vagy mindenhatóságot képzelünk bizonyos munkák mögé. De az is árulkodó, hogy mik azok a mesterségek, amik hallatán mindenkinek az inába száll a bátorsága.
Míg 2000-ben kevesebb mint évi 800 000 injekciót szúrtak be, a legfrissebb kutatások szerint ez a szám mára 4-5 millióra ugrott. De miért van az, hogy sokan még mindig rosszallóan néznek arra, aki tű alá fekszik? Valóban önbizalomhiánya van annak, aki a kezelést választja? Végső soron kinek akar megfelelni a botoxoltató: a társadalomnak vagy saját magának?