„Békén kell hagyni a gyerekeket” – Interjú egy 92 éves, legendás óvónővel
„Ösztönösen jöttek a dolgok. Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, már egész fiatalon tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.”
„Ösztönösen jöttek a dolgok. Mindig is nagyon szerettem a gyerekeket, már egész fiatalon tudtam, hogy ezzel akarok foglalkozni.”
Szerető testvérek – egy kicsit másképp. Szívet szorít, szívet melenget.
„Hogy ezt már óvodás korban el kell kezdeni, ezt a végenincs versenyzést, hogy kinek milyen és mennyi játéka/ruhája/bármije van. És hogy nekünk miért nincs. És mikor lesz...”
Néha teljesen tehetetlen a szülő, ha a gyereke bánatos. Ez is egy ilyen helyzet...
Személyre szabott módszerek, rugalmasság, kreativitás, a jövő kihívásaira való felkészítés... mindez egy állami óvodában.
„Nem akarom és nem is fogom a gyerekemet betegként kezelni, de tudom, milyen nehéz másnak lenni" – egy édesanya vallomása, aki nem tudja, miért, de látja, hogy az ő gyereke nem olyan, mint a többiek a csoportban.
És sír és kiabál és toporzékol. Ismerős helyzet? Itt van hat kipróbált megoldás egy hétpróbás anyukától.
Számodra is inkább nehézséget jelentett az óvodába való beszoktatás, mint tényleges segítséget?
Ha szoktál óvodai/iskolai szülőikre járni, akkor most kellemes bólogatást kívánunk!
Egy elsős kislány, egy anyuka és a keserű íz a szájban... első nap az iskolában, ami nem úgy zajlott, ahogy várták.