A mindennapokban a bőrünk látja kárát az örökös kapkodásnak és rohanásnak. Könnyen lehet, hogy egyszer csak az előszoba padlóján találjuk magunkat lehorzsolt könyökkel, mert sietve próbáltuk arrébb tenni a szárítót, miközben fél szemmel a laptopunkat figyeltük. Hány karcolás, heg és lila folt után ismerjük fel, hogy jobban kellene vigyáznunk magunkra?
Vajon mennyire kell elmerülnöd a telefonodban ahhoz, hogy felboríts egy kétméteres létrát, rajta egy emberrel, akit aztán a mentők visznek el? Állandóan a képernyőt bámulva mennyire tudunk még jelen lenni: a világban, egymással, önmagunkkal?
„Simán előfordul, hogy egy introvertált szülőnek egyáltalán nincs magányos órája a héten, amikor befelé fordulhatna kicsit. Ergo, nincs lehetősége a feltöltődésre, magyarul teljesen ki van facsarva, mint egy citrom.” – Így készülj az ünnepekre, ha családos introvertált vagy.
Kolléganőnk kétségbeejtő helyzetbe került, a vérnyomása pedig az egekbe. Te mit tanácsolnál neki, hogy tudna belassítani egy kicsit?
Mindent megcsinálsz. Mindenkinek. Mindig. Csak egy dolgot felejtesz el: pihenni. Ismerős?
Tedd a szívedre a kezed, és mondd meg őszintén: te hányszor mondod egy nap, hogy „jó-jó, mindjárt”?
Ez van: a gyerekeink alapból egyszerre több dologgal foglalkoznak. Ami nem feltétlenül baj. Csak jó, ha odafigyelünk rájuk.
Te is folyton online vagy? Akkor ezt olvasd el!
A téli szünet arra való, hogy az ember végre egy kicsit könnyedebbre vegye a figurát és kipihenje az egész éves fáradalmakat... Ugye? Feltéve, ha nem fut ki vészesen az időből a fene nagy relaxálásban. Nektek mennyit sikerült pihenni? De úgy istenigazából?
Glow
Lagom
Glow
Lagom