Címke: búcsú

A legnagyobb reménytelenségben is ezt tudta mondani: „Hosszú lesz az út, de megoldjuk.” – Búcsú Dévény Annától.

„Volt, hogy nagyon csúnyán elbántatok velem, gonoszkodtatok, és azt éreztem, nem bírom tovább. Olyankor az segített, hogy elképzeltem, milyenek lesztek akkor, amikor majd az érettségire készültök. Amikor majd akkorák lesztek, mint most. És az megnyugtatott.”

„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”

Hidegrázós búcsú: röggel, virággal, szeretettel.

Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.

Amikor életed legbiztosabb pontja egyszercsak eltűnik. Csak úgy. Szívszakadás, földindulás.

Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről:

Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.

Akármennyire is felnőttél már, mégis árvának érzed magad, ha valamelyik szülőd meghal. Árva vagy. Akkor is, ha van melletted valaki, aki szeretettel kíséri a gyászodat. Minden ugyanúgy megy tovább, és mégis minden megváltozik. Szépséges jegyzet az elengedésről és a gyász hétköznapjairól.

Van egy férfi. A haláláról össze-vissza írnak mindent a sajtóban. Utcazenész volt, de egyszer feltűnt az X-Faktorban, ráadásul az apja is ismert énekes. Ezért aztán a halálhíre sem mínuszos, hanem nagy főcímes. Mi nem szállnánk föl erre a „vonatra." Viszont kaptunk egy levelet egy lánytól, akinek ő, ifj. Bodnár Attila volt az első szerelme. És ezt a levelet most közöljük.