Címke: búcsú

Mert ideje van az elengedésnek és ideje van az újrakezdésnek.

Szomorú, szép búcsú, ami épp annyira finom és zökkenőmentes, mint amennyire belemar az ember szívébe.

Érzékeny pillanat a szalagavatón: amikor ráébredsz, a hosszú évek fáradhatatlan vetése után lassan elérkezik az aratás is.

Felnőni végleg.

Nincs annál intimebb, mint amikor valaki a halottjától búcsúzik.

A legnagyobb reménytelenségben is ezt tudta mondani: „Hosszú lesz az út, de megoldjuk.” – Búcsú Dévény Annától.

„Volt, hogy nagyon csúnyán elbántatok velem, gonoszkodtatok, és azt éreztem, nem bírom tovább. Olyankor az segített, hogy elképzeltem, milyenek lesztek akkor, amikor majd az érettségire készültök. Amikor majd akkorák lesztek, mint most. És az megnyugtatott.”

„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”

Hidegrázós búcsú: röggel, virággal, szeretettel.

Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.