„Ebben a ruhában minden benne van” – Elengedés és búcsú a szalagavatón
Érzékeny pillanat a szalagavatón: amikor ráébredsz, a hosszú évek fáradhatatlan vetése után lassan elérkezik az aratás is.
Érzékeny pillanat a szalagavatón: amikor ráébredsz, a hosszú évek fáradhatatlan vetése után lassan elérkezik az aratás is.
Felnőni végleg.
Nincs annál intimebb, mint amikor valaki a halottjától búcsúzik.
A legnagyobb reménytelenségben is ezt tudta mondani: „Hosszú lesz az út, de megoldjuk.” – Búcsú Dévény Annától.
„Volt, hogy nagyon csúnyán elbántatok velem, gonoszkodtatok, és azt éreztem, nem bírom tovább. Olyankor az segített, hogy elképzeltem, milyenek lesztek akkor, amikor majd az érettségire készültök. Amikor majd akkorák lesztek, mint most. És az megnyugtatott.”
„Rettegtem attól a naptól, amikor ki kell mondanom, hogy vége, ennyi volt. De eljött. Mert amikor kutyát veszel, felelősséget veszel. És szeretetet.”
Hidegrázós búcsú: röggel, virággal, szeretettel.
Szombat esti szívszorító lélekmelengető: olvasónk levele elhunyt édesapjához, aki egy búcsúpillantásba sűrítette bele mindazt, amit szavakkal már nem tudott elmondani.
Amikor életed legbiztosabb pontja egyszercsak eltűnik. Csak úgy. Szívszakadás, földindulás.
Rengetegen elolvastátok múlt héten a búcsúlevelet, amit az édesanyja írt az egykori Jázminnak. Most pedig itt az apa üdvözlete Tóbiásnak, és mindannyiunknak, fontos kérdésekről: