Címke: feminista

Nem minden férfi veszélyes. De szinte minden nő megtanul félni tőlük. Vajon hogyan alakítható át ez a félelem úgy, hogy ne veszítsük el a szeretetre való képességünket?

Rácz Zsuzsa író, újságíró, közösségszervező nem fél feministának hívni magát, és tőle sem kell félni, amikor éppen a feminista beszél belőle. A férfiaknak sem, mert szerinte a patriarchátus a férfiakat is kicsinálja, nem csak a nőket. Hétköznapi feminizmusról, mérgező családokról, alávetettséget okozó „női parancsról” és külföldre költözésről: Rácz Zsuzsa az Elviszlekben.

Az induló Magyar Női Alap azokat a feminista kezdeményezéseket szeretné segíteni, amik máshonnan nem jutnának forráshoz. Rémisztő adatok a nemek közötti egyenlőségről és a női jogi szervezetek támogatáshoz jutásáról Magyarországon.

Állandóan kizsigereljük, túlpörgetjük magunkat, egyszerűen nem hagyjuk, hogy a leamortizált, sérült részeink esélyt kapjanak a megújulásra. Persze, ott a munka, a család, a feladatok, a rengeteg külső elvárás. Mit lehet tenni akkor, amikor már azt hisszük, hogy semmit?

Éljenek a vagány, badass csajok!

„Egy nő ma legyen okos, de nőies, olvassa a híreket, de azt is tudja, milyen szín áll neki jól, legyen gyereke, de nehogy megelégedjen a háziasszony státusszal, legyen karrierje, de maradjon ideje a férjére is, legyen saját háza és keresete, mert ki tudja, mi lesz, de hagyja, hogy a társa férfi lehessen mellette és gondoskodhasson néha róla…” – Tényleg jó, ha mindent akarunk egyszerre? És hol vagyunk ebben mi magunk?

Először is számoljunk le a feminizmussal kapcsolatos előítéletekkel, tisztázzuk a fogalmat, majd lássuk, mit tehet egy férfi egy egyenlő(bb) világért!

„Az én generációm nőit nem a tehetetlenség űzi depresszióba, hanem a nyomás, hogy felmarkoljanak mindent, hiszen hogy is merészelnének nem élni a lehetőséggel.” Fiatal szerzőnk útja Mr. Darcytól a… hova is?

Úgy beszél a színházról, mint senki más. Kifogyhatatlan az energiája. Társulatával esténként 1100 embert ültet le a nézőtérre. Harcol az embereiért, mint egy oroszlán, még akkor is, ha van olyan, amit egyszerűen képtelen elérni. És közben az egyik első női színházigazgatóként csákánnyal töri maga fölött a(z üveg) plafont. Egy feminista ikon: Eszenyi Enikő.

Kínában a 27 év fölötti szingli nőket nemes egyszerűséggel „maradéknak" hívják. Tényleg ez a helyzet? Egy harmincas, egyedülálló az „resztli"? Selejtes áru, aki nem kel el az emberpiacon? És mi van azokkal, akik saját maguk választották az egyedüllétet?