A törődésnek sok arca létezik. Van, hogy gyengéd, empatikus, jókor érkezik és pont úgy, ahogy az jólesik. Van, amikor bármennyire szükségünk lenne rá, nincs sehol. És van az, aminél a semmi is jobb lenne. Törődni valakivel, érdeklődni valaki iránt szép dolog lehet. Amennyiben nem csak rólunk szól.
A kíváncsiság az elme éhsége, és idén is bőven volt miből falatoznunk.
Ha nem is éljük meg egyes ünnepek vallási aspektusát, kulturális és intellektuális oldalról is ablakot nyithatnak egy másik világra ételeken, ízeken, szokásokon és történeteken keresztül. Az élmény pedig Trembácz Éva Zsuzsa szerint tartósan pozitív nyomot hagyhat gyerekben, felnőttben egyaránt:
Mi a véleménye egy közel nyolcvanéves nagymamának a mai mobilozó fiatalokról? És mit tanulhat tőle a negyvenöt évvel fiatalabb unokája?
Nagy életfeladat, hogy felnőttként is képesek legyünk az ismeretlentől való félelmünket a kíváncsiság izgalmává alakítani, időről időre megújulni, és a folyamatosan tanulás révén otthon lenni a világban.
Közös fürdés? Pisilés nyitott ajtónál? Saját cuccok beköltöztetése? Megvolt már?
Vajon mi lett azokkal a gyerekekkel, akiket a '80-as években még nem diagnosztizáltak hiperaktív figyelemzavarosként, mert a szakemberek is alig ismerték ezt az állapotot? Ők hogyan birkóztak meg a tünetegyüttessel?
Aki kíváncsi, hamar megöregszik. De legalábbis olyan információk birtokába jut, amiket jobb lett volna nem megtudni.
Előfordult már veled, hogy egy apróságból próbálsz az egész emberre következtetni? – Pillanatkép egy kórház udvaráról.
17 éves szerzőnk Csenge, és 13 éves húga Bogi próbálja megválaszolni a naaagy kérdést.