„Én börtönben születtem. Ki kell mondani: mindenki, aki ma döntési, hatalmi pozícióban van, börtönben született, és ennek megvan az eredménye. A szabadságot nem lehet megtanulni, arra születni kell. Én sem tudom, mi az, mert nem abban születtem." DTK keményen szembenézős interjúja a reklámszakember-író Fabricius Gáborral.
Tegnap valami végleg megváltozott.
Jocó bácsi leírta a pedagógusok világnapja alkalmából, mi az, amit ő szeretne. A lista azonban folytatható...
Álmodni könnyű. Megvalósítani is.
Milyen meztelenül tölteni egy egész nyaralást? Mennyire nézik meg egymást a nudista kempingezők? Mik az alapszabályok? Kik szégyenlősebbek, a nők vagy a férfiak? Egyáltalán, hogy kerül az ember oda? Borcsa mindent megkérdezett Katitól, aki immár tíz éve igazi nudista.
Egy szakadékot nem lehet két lépésben átugrani. Levélírónk, Barbara nem sokat lacafacázott. Eldöntötte, felkészült, majd elrugaszkodott. És élvezi. Egyelőre mindenképp. Mert mostantól egy csomó minden más (jobb) lesz!
Nem is gondoltuk, milyen izgalmas (és sokunknak nehéz) munka lesz lefúrni egészen mélyre az emlékeink közé, és megkeresni köztük apánkat, a hőst. De megérte. Mi ezekkel a személyes sztorikkal fordulunk rá az apák napi hétvégére:
Ahogy megszoktuk Zolitól: kíméletlen őszinteséggel áll bele abba, amivel senki sem szeret szembenézni. De sosem késő belátni és bocsánatot kérni. A befejező részből kiderül, miként változott meg azon a kínkeserves úton, amit ő és a szerettei bejártak a coming out óta.
„Anya, elmennék a haverokkal egy hétre a Balatonra..." Na, akkor most mi legyen? Kamaszok szülei, figyelem!
Ezt a cikket nem is írhatta volna más, mint az örökké búskomor Fiala Borcsa.