Ha visszanézek az elmúlt évekre, azt látom, folyamatos bójakeresésben vagyok. Keresem azokat a pontokat, amelyek irányjelzők az információtengerben, hiteles embereket, akiknek a kezébe képletesen vagy akár konkrétan is belekapaszkodhatok, amikor fogytán az erőm az állandó tempózásban. A WMN-csapat – benne az alkotótársak és az olvasóink – nyolc éve az egyik bója a tengeremen.
Ha támadnak, az azt jelenti: számítunk. Ha számítunk, akkor még hangosabbnak kell lennünk. Ha velünk vagy, akkor most mutasd meg! Szinte a WMN-Tagság bevezetésének pillanatától céltáblává váltunk. Pedig nem tettünk mást, mint bejelentettük: támogatói közösséget építünk. Független, szabad emberek közösségét. Ez a WMN-Tagság. Akkor is, ha nehezen indul. Sőt, akkor még inkább! D. Tóth Kriszta írása.
Mi számított szabadnapnak a középkori Magyar Királyságban? Hova utazott a középkori ember? Miért volt akkora durranás egy budavári körmenet, hogy még a velencei követ is beszámolt róla? Hogy is volt pontosan a látástól vakulásig munka? És mikor buliztak?
A kert tele van élettel, kitágul benne az idő és a tér, a kert maga a szabadság.
„Elég szeles volt március utolsó hete, és én a tornácon üldögélve élvezettel hallgattam a szél zenéjét, a lombok suhogását, az esőcseppek kopogását, de leginkább az ágak hajlékonyságát figyeltem elbűvölten. Tanultam tőlük a rezilienciát.”
Nóra akkor döntött a szabadúszás mellett, amikor a teste feladni készült a harcot a munka előtti munka, a munkahely és a munka utáni munka „édeshármasa” miatt. Belátta, váltania kell. Nem volt üzleti terve, spórolt pénze, csak támogató szerettei, és bátorsága.
A szavaink, legyenek azok szemtől szemben kimondva, vagy egy poszt alá odavetve, nyomot hagynak. Jelzik, hogy mi az, ami oké, amit bátran mondhatunk egy másik embernek – akkor is, vagy kiváltképp akkor, ha nem értünk vele egyet. Megmutatják azt, ami elfogadható, innentől pedig két út áll előttünk…
Elvárhatom-e másoktól, hogy tudják, nekem mi a jó, hogy hol vannak a határaim, mi az, ami oké, és ami már nem? Vagy ha nem tudják, legalább tiszteletben tartsák, ha mondom? Mondhatom-e egyáltalán, ér-e nemet mondani? A WMN és a Viasat3 közösségi talkshow-ja, a Ki vele! következő adásában a határhúzás lesz a téma, amellyel mindenkinek dolga van – ez alól pedig Mózes Zsófi sem kivétel.
A katalán képzőművész maga volt a megtestesült szürrealizmus. Ez az irodalmi és képzőművészeti műfaj 1924-ben vált ismertté: minden tabut elutasított, minden normával szembeszegült, és semmilyen elfojtást nem tűrt az alkotótól.
A nagy történelmi események kapcsán ritkán esik szó nőkről. Így vagyunk 1848. március 15-ével is. Minden éveben megemlékezünk róla, ismerjük a nap fontosabb eseményeit, de hogy mi volt az egészben a nők szerepe, arról nem sok tudásunk van. Pedig nagyon is fontos volt a jelenlétük.
WMN Aktív
WMN Aktív