És te meddig maradtál otthon a gyerekkel? Ne már, olyan sokáig? Ne már, olyan keveset? És bölcsibe adtad? Úristen! És nem hülyültél bele teljesen, hogy három évig „csak az anyaság” volt? Stb.... stb... stb...
A nyolcvanas évek látszólagos jólétet teremtett, az akkori gyerekek számára számos izgalmat hordozott magában. Neked melyik hiányzik manapság leginkább a listáról?
Ki tudja, talán neked is él egy rokonod valahol a nagyvilágban, de fogalmad sincs, ki lehet ő, és merre vetette a sors?
Mit tehet az ember, ha úgy hozza az élet, hogy külföldön kell újrakezdenie...?
Menni vagy maradni?
Külföldön élőknek talán még fontosabbak a magyar ünnepek, hiszen ezzel tudják leginkább megőrizni a saját identitásukat. Washingtoni és szarajevói történetek, ahol október 23. még egy réteggel gazdagodik.
Nem úgy van ám, mint a mesében, hogy aki világgá megy szerencsét próbálni, az rögtön fejest ugrik a habzsidőzsibe.
Nem is nagyon lehetett volna más az Elviszlek magammal második évadának fináléjában, mint a külföldi rendezései után nemrégiben hazatért Alföldi Róbert. Mondhatni, közkívánatra.
Hogy érzi most magát egy Londonban élő magyar? Hogy fogadták a Brexit hírét? Mi lesz most velük? Dórival Londonban... ezen a héten egy kicsit másként.
Ennek az írásnak íze van. És színe, szaga... érzed, hogy te is ott vagy. Aztán azt, hogy legszívesebben hazahoznád az érzést, mert mindannyian megérdemelnénk...