Pásztory Dóri: „Te különben is mit pofázol onnan kintről...” – Szerethetem jól a hazámat külföldről?
„Az útlevelem bordó, a nevemben ékezetes betűk vannak, az állampolgárságom, az anyanyelvem és egyelőre az álmaim is magyarok.”
„Az útlevelem bordó, a nevemben ékezetes betűk vannak, az állampolgárságom, az anyanyelvem és egyelőre az álmaim is magyarok.”
„Nekik itt tilos álmodozni, tilos szerelmesnek lenni, tilos családot alapítani, tilos élni.”
És te meddig maradtál otthon a gyerekkel? Ne már, olyan sokáig? Ne már, olyan keveset? És bölcsibe adtad? Úristen! És nem hülyültél bele teljesen, hogy három évig „csak az anyaság” volt? Stb.... stb... stb...
A nyolcvanas évek látszólagos jólétet teremtett, az akkori gyerekek számára számos izgalmat hordozott magában. Neked melyik hiányzik manapság leginkább a listáról?
Ki tudja, talán neked is él egy rokonod valahol a nagyvilágban, de fogalmad sincs, ki lehet ő, és merre vetette a sors?
Mit tehet az ember, ha úgy hozza az élet, hogy külföldön kell újrakezdenie...?
Menni vagy maradni?
Külföldön élőknek talán még fontosabbak a magyar ünnepek, hiszen ezzel tudják leginkább megőrizni a saját identitásukat. Washingtoni és szarajevói történetek, ahol október 23. még egy réteggel gazdagodik.
Nem úgy van ám, mint a mesében, hogy aki világgá megy szerencsét próbálni, az rögtön fejest ugrik a habzsidőzsibe.
Nem is nagyon lehetett volna más az Elviszlek magammal második évadának fináléjában, mint a külföldi rendezései után nemrégiben hazatért Alföldi Róbert. Mondhatni, közkívánatra.