Mindannyiunk rekedt hangú férfija – Leonard Cohenre, a hálószoba dalnokára emlékezünk
A férfi, aki olyan szuggesztíven énekelte, hogy I'm Your Man, hogy nem lehetett rá mást felelni: Yes, please! Hát, nem?
A férfi, aki olyan szuggesztíven énekelte, hogy I'm Your Man, hogy nem lehetett rá mást felelni: Yes, please! Hát, nem?
„Története rövid, de tanulságos, akár egy filmismertető: egy törékeny, depressziós, migrénnel, fájdalmakkal, önértékelési zavarokkal, árnyakkal és démonokkal küzdő nő megtalálja a fényt, legyőzi a gravitációt, és többé már sohasem engedi el” – írja Prieger Zsolt, olvassátok el az egész cikket, érdemes:
„Hogy lesz ebből jó világ? Szerintünk úgy, hogy nem hallgatjuk el senki elől sem, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk el, miben hiszünk, és miért. És meghallgatjuk a másik mondandóját is minderről. És úgy, hogy harcolva a jóság diadaláért felemeljük a hangunkat minden szenvedő lényért. És miközben ezt tesszük, próbáljuk meg élvezni az életet. Mert lássuk be, sok szempontból elég nehéz, néha még elviselhetetlen is.”
Steiner Kristóf húsvéti cikkében – vallási hovatartozástól és hittől függetlenül – azt kívánja mindenkinek: szabaduljunk meg minden olyan testi-lelki méregtől, amely a boldogulásunk és az egymás iránti elfogadásunk útjában áll.
Doffek Gábor nagymamája Raoul Wallenberg segítője.
A férfi, aki olyan szuggesztíven tudta énekelni, hogy I'm Your Man, hogy nem lehetett rá mást felelni: Yes, please! Hát, nem?
Ő mondta ki először a legfontosabbat: „A szeretet nem más, mint figyelem”.
Egy afroamerikai és egy zsidó rendőr beépült a Ku Klux Klánba, és megfigyelte a működésüket. Elhiszed? Pedig megtörtént.
Egy izgalmas, mesés, rejtélyes sztori a múltunkból.
Ti mit gondoltok erről? (Figyelem! Kommentelni csak a cikk elolvasása után ér.)