Címke: rák

Ismerjétek meg Muth Szonját és Szabó Csabit, akik a Bátor Táborban ismerkedtek meg, és most az esküvőjükre készülődnek:

„Milyen érintésre reagál újra meggyötört testünk? Vajon a partnerünk képes megtanulni egy ilyen hangszeren játszani? Képes-e alkalmazkodni a változásokhoz, képes-e újra lángba borítani testünket? Lesz-e türelme kivárni azt a pillanatot?” Ekhamp Mariann újabb tabudöntögető írása rákról és nőiességről:

„És akkor még nagyon-nagyon sok olyan dolog történt az onkológián, amivel meg kellett tanulnom kezdeni valamit, nem egy, nem két ágy mellett álltam a szülőkkel, akik tényleg a gyerekek életéért küzdöttek. Ott voltam az intenzív osztályon is, gyerekek mellett, akik nem tudtak beszélni… Oda, ugye, nem tanítani mentünk, hanem azért, hogy az elképesztően lassan telő órákban ezek a gyerekek ne legyenek egyedül. Ilyenkor verseket mondtunk, volt olyan gyerek, akinek a kedvenc focistája életrajzát olvastam föl. Tehát ott igazából szeretgetni, a jelenléttel erősíteni kellett, nem »oktatni«. Rengeteg örömteli, meg tényleg nagyon sok nehéz pillanat volt.”

„Tudtam, hogy nem fogok tudni felkelni, és el nem tudtam képzelni, hogy most majd mi lesz. Ki fog nekem segíteni? Még sosem voltam ilyen helyzetben.”

„Elmeséljem, milyen lenne most az életem, ha anno nem diagnosztizálnak félre? És elmeséljem, milyen most?”

Egy 34 éves magyar lány egy amerikai kórházban küzd az életéért. Néhány hónappal azután, hogy kiköltözött és hozzáment élete szerelméhez. Ez az ő története.

Hogyan tudott szembenézni a halállal az, aki annyira szerette az életet?

„Hiába voltunk otthon, a levegőt nyomta a bánat, mert bármilyen idilli volt is az állapot a korábbihoz képest, mind tudtuk, hogy ennek egyszer vége szakad. Talán még te is.”

Vendégszerzőnk önkéntes ápoló volt a Covid-osztályon. Itt ismerte meg Ilonát, a rákbeteget, aki utolsó napjait élte, és szeretett volna a hospice-ra kerülni, hogy találkozhasson a családjával.

„Az első kezelés. Nem lehetett visszafordulni. Tehetetlennek és gyámoltalannak éreztem magamat. Persze nem mutattam: engem nem láthatnak elesettnek. A férjem azt hiszi, hogy csodanő vagyok, aki mindent túlél. Anyukám azt hiszi, hogy a baj nem akkora, hiszen jól nézek ki. A gyerekek el sem tudják képzelni, hogy nem vigyázom az útjukat tovább. Frizura, mosoly, harmónia. De mi zajlik bennem?”