„Túl jó voltál mindenkihez, éppen csak magadhoz nem”
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
Meghatóan szép jelenet egy anya és a lánya között, amiben messze több van, mint ami a felszínen látszik.
„Én azt hittem, életeket fogok menteni. És van, hogy tudsz segíteni, van, hogy tényleg megmented valakinek az életét. De olyan is van, hogy egy beteg egyszerűen kipereg az ujjaid közül, és eltűnik, mert az orvostudomány nem olyan mindenható, mint amilyennek mindig is hinni akartam" – A fiatal orvos szembesül azzal, hogy valakin már nem lehet segíteni, bármennyire is szeretne.
A mellrák elleni hónap apropóján szerzőnk összegyűjtötte, kinek milyen szűrővizsgálatokra érdemes elmennie.
„A közelmúltban történt találkozások olyan erővel hatnak rám, hogy szinte nem is gondolok a betegségemre” – írja szerzőnk, aki ezúttal olyan emberekről mesél, akik megkönnyítik számára a mindennapokat.
„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.
Ez az egész annyira igazságtalan!
„Az onkológia mellé jártam pszichológushoz, sokszor elsétáltam mellette, és többször mondtam is magamban, hogy csak ide ne kelljen jönni soha. Erre most itt húzok harmincévesen sorszámot.”
„Az én anyám meghalt tüdőrákban” – mondogatta a kisfiú időnként, majd mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a mesélést a délutánjáról, a játékairól, az álmairól. De vajon mit akart ezzel üzenni?
Daganatos beteg szerzőnk arról mesél ezúttal, hogyan mentette meg az életét az, hogy nem hagyja magát lerázni, ha érzi, valami nem stimmel. Ha kell, orvost vagy kórházat vált, másodvéleményt kér, esetleg vitázik, mert tudja, tapasztalta, mi minden múlhat ezen az attitűdön.
„Elgondolkodtató, hogy miért emlékeznek rá még ma is olyan sokan. Szerintem azért, mert olyan szuggesztív egyéniség volt, emellett iszonyúan tehetséges, és semmi sallang nem volt rajta. Mindenhez hozzá tudott szólni, mert zseniálisan forgott az agya – nem volt olyan téma vagy beszélgetés, amiből rosszul jött volna ki. Mindemellett jó humora is volt. Ez az, ami nagyon átjött a képernyőn, és ami egyedülállóvá tette. Manapság már nem ismerünk ilyet a képernyőn – de hát a televíziózás nagyon megváltozott azóta –, de a maga korában sem volt még egy ilyen” – így emlékszik a lánya Déri Jánosra.