A szűrővizsgálat nem kényszer és teher, hanem adomány, és olykor lehetőség egy rejtőzködő betegség túlélésére
A mellrák elleni hónap apropóján szerzőnk összegyűjtötte, kinek milyen szűrővizsgálatokra érdemes elmennie.
A mellrák elleni hónap apropóján szerzőnk összegyűjtötte, kinek milyen szűrővizsgálatokra érdemes elmennie.
„A közelmúltban történt találkozások olyan erővel hatnak rám, hogy szinte nem is gondolok a betegségemre” – írja szerzőnk, aki ezúttal olyan emberekről mesél, akik megkönnyítik számára a mindennapokat.
„Bármilyen intimitásról ejtünk is szót, nyoma sincs a szégyenlősségnek. Az együtt megélt szorongás, az ismeretlentől való félelem felszabadítja a gátlásainkat… Együtt könnyebb!” – állítja szerzőnk, aki ezúttal arról ír, hogyan formálta át a betegség a kapcsolatait.
Ez az egész annyira igazságtalan!
„Az onkológia mellé jártam pszichológushoz, sokszor elsétáltam mellette, és többször mondtam is magamban, hogy csak ide ne kelljen jönni soha. Erre most itt húzok harmincévesen sorszámot.”
„Az én anyám meghalt tüdőrákban” – mondogatta a kisfiú időnként, majd mintha mi sem történt volna, folytatta tovább a mesélést a délutánjáról, a játékairól, az álmairól. De vajon mit akart ezzel üzenni?
Daganatos beteg szerzőnk arról mesél ezúttal, hogyan mentette meg az életét az, hogy nem hagyja magát lerázni, ha érzi, valami nem stimmel. Ha kell, orvost vagy kórházat vált, másodvéleményt kér, esetleg vitázik, mert tudja, tapasztalta, mi minden múlhat ezen az attitűdön.
„Elgondolkodtató, hogy miért emlékeznek rá még ma is olyan sokan. Szerintem azért, mert olyan szuggesztív egyéniség volt, emellett iszonyúan tehetséges, és semmi sallang nem volt rajta. Mindenhez hozzá tudott szólni, mert zseniálisan forgott az agya – nem volt olyan téma vagy beszélgetés, amiből rosszul jött volna ki. Mindemellett jó humora is volt. Ez az, ami nagyon átjött a képernyőn, és ami egyedülállóvá tette. Manapság már nem ismerünk ilyet a képernyőn – de hát a televíziózás nagyon megváltozott azóta –, de a maga korában sem volt még egy ilyen” – így emlékszik a lánya Déri Jánosra.
Vendégszerzőnk, Ekhamp Mariann öt éve daganatos beteg. Azóta átesett négy műtéten és 35 kemoterápiás kezelésen. Ebben az írásában arról mesél, hogy a krónikus betegek életében milyen komoly teher a hivatalos ügyek intézése, miközben nehezen jutnak hozzá a csekély járandósághoz, a pénzük pedig egyre fogy a kezelések, utazások miatt.
A hős túlélő képe, amelyet a közösségi médiában és a filmekben látunk, hamis, mondja a leukémiás lány. Egy veszélyes mítosz, amely a felépülés valódi kihívásairól nem beszél, és ezáltal óriási terhet rak a gyógyulókra. Ismerjétek meg Suleika Jaouadot, mert érdemes: