Hogy lehet jól segíteni? Mit szabad? Mi a jó? Hogy illik beszélni róla? Valaki mondja meg, mi a forgatókönyv, mit lehet kezdeni ezzel az egésszel, a síró kisgyerekekkel és anyákkal, a szuperhősös ovis hátizsákokkal, amelyek életeket cipelnek?
Történész szerzőnk elmagyarázza, mit jelent ma egy háború ahhoz képest, amit száz éve jelentett, és milyen hatásai lehetnek mindannyiunkra.
„Azt üzenem a magyaroknak, hogy ha nem akarják, hogy ’56 megismétlődjön, akkor segítsenek Ukrajnának. De nemcsak a magyaroknak mondom, hanem az egész világnak. Ukrajna egyedül tartja a frontot” – mondja egy Budapesten élő ukrán nő, aki sok társával együtt tüntetett szombaton az orosz támadás ellen. Frissen érkezett menekültekkel is beszéltünk.
„Amikor kedden este Pálfi György azt mondta a Puskin mozi színpadán, hogy hét éve, a forgatás kezdetén ez még egy távoli disztópiának tűnt, mára viszont sokkal közelebb jött, Putyin vélhetően már felvette azt a videót, amelyben bejelenti Ukrajna lerohanását.”
Jót teszünk-e azzal, ha elbújunk a gyerekeink elől, amikor sírunk? Mit okozhatunk, ha túl sok mindent terhelünk rájuk? Hogy óvhatjuk őket a fölösleges terhektől, ha közben világjárvány tombol, és háború tör ki a szomszéd országban? Szabó Anna Eszter pszichológus édesanyjával, Kazimir Ágnessel beszélgetett.
Hajnalban Oroszország megtámadta Ukrajnát, kitört a háború. Cikkünk azt mutatja be, hogyan jutott el a helyzet idáig. Ha szeretnéd megérteni, mi történik a szomszédban, olvasd el.
„Tiétek az életem” – írta könyvének címében, miközben minden pillanata arról szólt, hogy a saját életét élte, és senki nem parancsolhatott neki. Még a Führer sem...
A békét is értékelnünk kell az ünnepek alatt, és nem árt emlékezni arra, hogy nem volt ez mindig így.
A ménfői csata 977. évfordulóján lássuk, mennyire kened-vágod a híres magyar csatákat! Törifanatikusok, vigyázz, kész, rajt!
„Hogy lesz ebből jó világ? Szerintünk úgy, hogy nem hallgatjuk el senki elől sem, kik vagyunk, mik vagyunk, honnan jöttünk, miért jöttünk el, miben hiszünk, és miért. És meghallgatjuk a másik mondandóját is minderről. És úgy, hogy harcolva a jóság diadaláért felemeljük a hangunkat minden szenvedő lényért. És miközben ezt tesszük, próbáljuk meg élvezni az életet. Mert lássuk be, sok szempontból elég nehéz, néha még elviselhetetlen is.”