Búcsúzás a mindennapoktól – Egy asszony utolsó órája
Érezted már úgy, hogy nem bírod tovább, hogy már minden egyes nap teher és inkább kiszállsz ebből az egészből...?
Érezted már úgy, hogy nem bírod tovább, hogy már minden egyes nap teher és inkább kiszállsz ebből az egészből...?
Homályos történetek, hivatalosan nem igazolt halálesetek, suttogva terjedő információk. És közben: féltés, aggodalom. Mi ez az egész? Ennek próbáltunk higgadtan utánajárni.
Egy nő emlékére.
Sándor Mária öngyilkosságot kísérelt meg. Mert a társai elmaradtak tőle, mert az egészségügyi dolgozók kiálltak mögüle, mert állandósultak az életében a konfliktusok, mert nem kapott munkát a szakmájában... Mert elfogyott az ereje. Az életét megmentették. A döbbenetünk viszont nem múlik.
Az otthoni drámák után Tina intézetbe kerül, „Veresre". Olvassátok el, mi történt vele!
„Ahogy beléptem a nappaliba, furcsa szagot éreztem. Édeskéset, olyat, mint amilyen vasnak van. Vérszag volt a levegőben, de ezt akkor még nem tudtam, később beszéltek erről a fülem hallatára a mentősök, a szomszédok, a nagymamám." Új, kőkemény sorozat egy volt állami gondozott lány tollából.
Mi lesz azokkal, akiknek öngyilkos lett a barátjuk, szerelmük, gyerekük...? Akik egyedül maradnak a gyászukkal, a lelkiismeretükkel, az emlékeikkel, a kérdéseikkel?
Erdős Renée volt az első magyar írónő, aki az írásaiból teremtett valamiféle egzisztenciát, ráadásul a női szexualitásról is írt a könyveiben. Miatta lőtte magát mellbe Bródy Sándor, akiért egyébként rajongtak a nők, de Erdős Renée inkább a szabadságot és az önállóságot választotta a híres író helyett. Most megjelent róla egy regényes életrajz. Izgalmas és különleges olvasmányélmény.
Megtehetjük, hogy elfordítjuk a fejünket, befogjuk a fülünket, ha egy Áronéhoz hasonló gyomorszorító történettel találkozunk. De akkor becsapjuk magunkat. Az a minimum, hogy tudunk, beszélünk róluk, és észrevesszük: valójában milyen jó dolgunk is van nekünk... Áron megrázó, igaz története következik.
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.