„Maga nem az anyám, nem az apám, nem mondhatja meg, mit csináljak!" - Volt egyszer egy állami gondozott lány
Az otthoni drámák után Tina intézetbe kerül, „Veresre". Olvassátok el, mi történt vele!
Az otthoni drámák után Tina intézetbe kerül, „Veresre". Olvassátok el, mi történt vele!
„Ahogy beléptem a nappaliba, furcsa szagot éreztem. Édeskéset, olyat, mint amilyen vasnak van. Vérszag volt a levegőben, de ezt akkor még nem tudtam, később beszéltek erről a fülem hallatára a mentősök, a szomszédok, a nagymamám." Új, kőkemény sorozat egy volt állami gondozott lány tollából.
Mi lesz azokkal, akiknek öngyilkos lett a barátjuk, szerelmük, gyerekük...? Akik egyedül maradnak a gyászukkal, a lelkiismeretükkel, az emlékeikkel, a kérdéseikkel?
Erdős Renée volt az első magyar írónő, aki az írásaiból teremtett valamiféle egzisztenciát, ráadásul a női szexualitásról is írt a könyveiben. Miatta lőtte magát mellbe Bródy Sándor, akiért egyébként rajongtak a nők, de Erdős Renée inkább a szabadságot és az önállóságot választotta a híres író helyett. Most megjelent róla egy regényes életrajz. Izgalmas és különleges olvasmányélmény.
Megtehetjük, hogy elfordítjuk a fejünket, befogjuk a fülünket, ha egy Áronéhoz hasonló gyomorszorító történettel találkozunk. De akkor becsapjuk magunkat. Az a minimum, hogy tudunk, beszélünk róluk, és észrevesszük: valójában milyen jó dolgunk is van nekünk... Áron megrázó, igaz története következik.
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.