Erdős Renée volt az első magyar írónő, aki az írásaiból teremtett valamiféle egzisztenciát, ráadásul a női szexualitásról is írt a könyveiben. Miatta lőtte magát mellbe Bródy Sándor, akiért egyébként rajongtak a nők, de Erdős Renée inkább a szabadságot és az önállóságot választotta a híres író helyett. Most megjelent róla egy regényes életrajz. Izgalmas és különleges olvasmányélmény.
Megtehetjük, hogy elfordítjuk a fejünket, befogjuk a fülünket, ha egy Áronéhoz hasonló gyomorszorító történettel találkozunk. De akkor becsapjuk magunkat. Az a minimum, hogy tudunk, beszélünk róluk, és észrevesszük: valójában milyen jó dolgunk is van nekünk... Áron megrázó, igaz története következik.
„Néha elviselhetetlenül szenvedek a gondolattól, hogy ezt az egészet én örökítettem a fiamra." Talán ez az autizmussal élő anyuka legkeményebb mondata. Talán az, amikor arról beszél, hogy mi játszódik le a fejében, amikor „túlpörög". De lehet, hogy egy harmadik. Kemény, igaz, megrendítő és mégis valahol nagyon szép történet.