Ki segít a segítőknek? – Egy tragikus eset margójára
Kiégés, tehetetlenség, frusztráció. Hol vezetheti le a feszültségét a rendőr, a szociális munkás vagy a gyerekvédelemben dolgozó szakember?
Kiégés, tehetetlenség, frusztráció. Hol vezetheti le a feszültségét a rendőr, a szociális munkás vagy a gyerekvédelemben dolgozó szakember?
„Képzelhetem hát én magam, hű, de mindenható anyukamenedzsernek, nélküle azért nem mennének úgy a dolgok. A családunk szekerét ugyanis ketten toljuk.”
Homályos történetek, hivatalosan nem igazolt halálesetek, suttogva terjedő információk. És közben: féltés, aggodalom. Mi ez az egész? Ennek próbáltunk higgadtan utánajárni.
Gondoltál már arra, mit érezhetnek a korababák szülei, akik hozzá sem érhetnek imádott gyerekükhöz?
„Sokan vagyunk. Főleg asszonyok. Mindenkit veszteség ért. Kit ilyen, kit olyan. Az egyik elveszítette a gyermekét, a másik a házát, más valaki egyszerre mindkettőt. Van, akinek egy szempillantás alatt omlott össze az élete.”
Végre olyan kütyük is vannak, amelyek nem ellehetetlenítik a kommunikációt, hanem elősegítik azt.
„Nehogy megálljon itt! Higgye el, elkél még a segítség és az odafigyelés bőven!”
Elég egyszerű kérésnek tűnt, hogy „kérlek, ne kommentelj és ne próbálj meg segíteni”. – Ám úgy látszik, mégsem volt ez olyan egyértelmű.
Stoppolni jó. Olcsó, gyors, környezetbarát, és egy csomó klassz emberrel lehet megismerkedni közben. Vannak, akik mindig megállnak, és vannak, akik sosem. Rád melyik típus illik?
Beszélgetés egy fantasztikus színdarab kapcsán a hajléktalanok helyzetéről, a társadalom berzenkedésének okairól, és arról, milyen érzés úgy élni az utcán, hogy az emberek keresztülnéznek rajtad.