A depresszió nem válogat – Egy tragédia margójára
Kérj segítséget!
Kérj segítséget!
„Szóval nem vagyok trendi, és talán nem nézek ki »tipikus« PCOS-s betegnek, ugyanakkor, kedves doktornő, el vagyok keseredve és félek is. Valamiért azt feltételeztem, hogy önnek, aki napi szinten foglalkozik ilyen párokkal, ezzel tisztában kellene lennie.”
Amikor valami baj ér, néha tényleg nagyon sokat segíthet, ha meglátod a helyzet vicces oldalát is. Nevess magadon, az isten is megsegít!
Kiégés, tehetetlenség, frusztráció. Hol vezetheti le a feszültségét a rendőr, a szociális munkás vagy a gyerekvédelemben dolgozó szakember?
„Képzelhetem hát én magam, hű, de mindenható anyukamenedzsernek, nélküle azért nem mennének úgy a dolgok. A családunk szekerét ugyanis ketten toljuk.”
Homályos történetek, hivatalosan nem igazolt halálesetek, suttogva terjedő információk. És közben: féltés, aggodalom. Mi ez az egész? Ennek próbáltunk higgadtan utánajárni.
Gondoltál már arra, mit érezhetnek a korababák szülei, akik hozzá sem érhetnek imádott gyerekükhöz?
„Sokan vagyunk. Főleg asszonyok. Mindenkit veszteség ért. Kit ilyen, kit olyan. Az egyik elveszítette a gyermekét, a másik a házát, más valaki egyszerre mindkettőt. Van, akinek egy szempillantás alatt omlott össze az élete.”
Végre olyan kütyük is vannak, amelyek nem ellehetetlenítik a kommunikációt, hanem elősegítik azt.
„Nehogy megálljon itt! Higgye el, elkél még a segítség és az odafigyelés bőven!”