Ma van a boldogság világnapja, a legenda szerint március huszadikán „találták fel" az emberek a boldogságot. Pedig ennyi időnk azért nincs, hogy évente csak egyszer ünneplejük ezt a dolgot. És nem akarunk olyan ronda közhelyeket eldurrogtatni, hogy „az év minden napján boldognak kell lenni". Meg: „élj a mának!" Állj meg egy percre, és gondold át, mikor voltál igazán boldog az életedben...
Este jó, este jó, este mindig jó... egészen addig a pillanatig, amíg beléd nem hasít a felismerés: holnap hétfő, a gyerek házi feladata pedig még a Holdban van. És innentől kezdetét veszi a rohanás az idővel, a feladatokkal... és a minden maszatolásra kész gyermeki furfanggal!
Ahogy Budapesten, úgy Londonban is garázdálkodnak a vírusok... Tényleg, ti hogyan véditek a gyerekeitek immunrendszerét? Mi a szerkesztőségből üzenjük Barninak, hogy gyógyuljon hamar, ti pedig írjátok meg kommentben a Facebook-embargóval sújtott Dórinak, mivel készüljön föl a bölcsi előtt, hogy Barni ne kapjon el minden náthát!
A sok rohanás, munka, tennivalók között néha hajlamos vagy elfeledkezni arról, ami igazán fontos. Hogy vannak pillanatok, amik megismételhetetlenek. Amik nem jönnek el újra. Azt hiszed, majd mindig ott lesz neked. Csak azért, mert megnyugtatott, hogy nincs semmi baj. Mert megígérte, hogy jól van.
Egy sérült gyerek nevelésénél temérdek nehéz kérdés vetődik fel. Hogyan lehet megoldani, hogy ez a helyzet ne nyomja rá az egész családra a bélyegét? Hogy az anyának, apának más szerepe is lehessen az életben? Hogy a gyerek számára is létezzen olyan hely, ahol szabadon kibontakozhat? A ritka betegségek világnapján a különleges Angelman-szindrómáról írt Kárpáti Judit egy fontos cikket.
Van, aki a halál árnyékában is képes nevetni. És Szentesi Éva képes volt erre.Tanuljunk tőle, van mit.
Azt mondják, az ember akkor lesz igazán felnőtt, amikor már egyik szülője sem él. Ha ez így van, jobb lenne, ha mindannyian örökké gyerekek maradhatnánk...
Van, aki a pókoktól fél, és van, aki a magasságtól. Kit az anyósától ráz ki a hideg (orvosilag engedélyezve!), kit pedig a vacsora-összejövetelektől. Ám Szentesi ebből a szempontból is igazán különleges, olyan fóbiája van neki, mint senki másnak a világon. Vagy igen...? Magnastatue-fóbiások, bújjatok elő!
Nyíltan és őszintén. Ezzel a két szóval foglalhatnánk össze leginkább Szentesi Éva hiánypótló írását, melyben a legintimebb kérdésekről ír. Nyíltan és őszintén...
Egy névtelen macska szívfacsaró története a ma már nagyon neves Kormos Anett tollából. Amikor ezt írta, még csak 16 éves volt, de ma is bátran vállalhatja az akkori gondolatait. A tehetség nagy adomány. És van, akinél már egész korán megmutatkozik.