A WMN Karcokban a legnépszerűbb íróktól olvashattok arról, milyennek látják a világot, amelyben élünk, és milyenek vagyunk mi magunk ebben a világban. Nevetés és fájdalom, líra és irónia, mese és fekete humor – felkavaró képek és gondolatok hétről hétre. Felkészültetek? Akkor gyerünk!
Nem fáj, nem látványos, de valami mégsem stimmel? A halogatás nem megoldás – dr. Sipos Adrea szülész-nőgyógyász videója arról, miért fontos időben orvoshoz fordulni!
„Súlyos betegsége miatt Magyarországra költözött Steiner Kristóf” – olvastam a napokban, és kicsit felhúztam a szemöldökömet. Aztán a másikat is, a kommenteket olvasva: „Most bezzeg kell neki az ingyenes egészségügy, mi?” Aztán leengedtem szépen mindkét szemöldökömet, és elmosolyodtam. Régebben erre – meglehetősen előítéletesen, és talán kissé öngyűlölően – azt mondtam volna: „Na, a magyar mentalitás!” Ma azt mondtam: „Ismerős mentalitás – minden országból, ahol valaha éltem, és amelyet emberek laknak.”
Ha egy munkakapcsolatban a pihenés csak azon az áron elérhető, hogy az illető beteget jelent, az igen látványos piros zászló. És egy rendkívül toxikus folyamatot indít el.
Mindenkinek van legalább egy olyan ismerőse, akin az egész társaság röhög, amiért minden tüsszentés után a sürgősségire rohan, és egy rutinvérvétel előtt sem alszik napokig. Pedig ami kívülről nézve nevetséges, az belülről nagyon is szorongató – hátterében pedig jóval komplexebb tényezők állnak, mint sokan gondolnák. Ráadásul nem csak mentális, de kulturális tényezők is.
Miközben a fél életünk a közösségi médiában dokumentált, a betegségeinket általában babonásan, szégyenkezve titkoljuk. Miért van ez így? Segít-e a betegnek, ha nyíltan beszél az állapotáról? Mi a helyzet a sztárok, ismert emberek esetében? Az ő tabutlanításuk árt vagy használ nekünk?
A stressz, a túlhajszoltság, a kialvatlanság, a szorongás, a hátfájás és a magas vérnyomás mostanra „mindenki közös tünetévé” lett, népbetegség az utóbbi évtizedekben. Ezért főként a képernyőközpontú életmódunk okolható, amelynek egyik velejárója a hosszú és monoton ülőmunka.
Aki egyszer beteg lesz, sokféleképpen reagálhat az állapotára: cáfolhatja, ellenállhat vagy megfelelhet neki, gyűlölheti, hibáztathatja, de akár vissza is élhet vele. Utóbbi nem biztos, hogy tudatos, ám ettől még számtalan konfliktust okozhat a családban. Segítenénk, de közben dühösek leszünk, ha olyan dolgokat sem tesz meg, amire képes lenne, aztán pedig jön a bűntudat, amiért megfordult a fejünkben, hogy rájátszik.
Az őszi, téli, tavaszi szünet arra elég, hogy valamelyest kifésüljük a menet közben összekócolódott idegszálakat. De csak nyáron tudjuk igazán felmérni, mennyi mindent vittünk véghez az előző év augusztusa óta.
A Lélektani határ új epizódjában szó lesz az önkövető eszközök, futóappok lélektanáról, a különféle diéták már-már vallásos jellegéről, és arról is, mi adhat biztonságot a szorongásainkkal szemben – a vendégünk dr. Csabai Márta egészségpszichológus.