Péterrel állandóan történik valami. Épp, hogy meggyógyult a válla, erre megrázta az áram, most meg elvágta az ujját. De vajon mi ennek az oka? Az, hogy Péter ügyetlen? Vagy az, hogy szegény rossz csillagzat alatt született, és mindig rosszkor van rossz helyen? Vagy a környezete kialakítása nem megfelelő? Takács Dalma a baleseti hajlam fogalmát járja körbe.
Új sorozatot indítunk, amelyben olyan témákról szeretnénk beszélni, amelyek nagyon foglalkoztatnak minket. Mert épp egy kihívást jelentő vagy izgalmas élethelyzetben vagyunk – vagy tele a hócipőnk. Első adásunkban D. Tóth Andrást szabadítjuk rá az internetre, hogy végre nagy plénum előtt is elmondhassa, amit mi már évek óta hallgatunk tőle. Ez tehát a WMN új sorozata: az Ebben vagyok! – és következzen D. Tóth András autópályás kisokosa.
Ma reggel az ország számos iskolájában is bombariadó volt, több mint 260 intézményt ürítettek ki. Sok esetben néhány órán belül visszaállt a rend, a gyerekekben azonban mély nyomot hagyhat egy-egy ilyen esemény. De mit tehetünk szülőként, és hogyan kommunikáljunk az eset kapcsán a gyerekekkel?
A bölcsis, ovis beszoktatós tortúrák alatt még nagyon távolinak tűnhet, de az a helyzet, hogy csak néhány pislantás az egész, mire eljutunk addig a pontig, hogy a gyerek már nélkülünk megy iskolába. Ez is olyasmi, amire senki se tudja felkészíteni az embert.
Kutya nehéz dolga van most mindenkinek, aki gyerekekkel dolgozik, velük beszélget. És persze a szülőknek is. Dr. Gyurkó Szilvia gyerekjogi szakember néhány pontban összefoglalja azokat a tanácsokat, amelyek minden felelős felnőttet segíthetnek ebben a kizökkent világban.
Amikor egy olyan sztár kap díjat, akinek van mondanivalója, az utána lavinát – azaz párbeszédet – indíthat el. Kate Winslet ezzel a céllal mondott köszönőbeszédet a hétvégi BAFTA televíziós díjátadó gálán, mert szerinte a döntéshozók felelőssége is, hogy az internet mentális betegségeket okoz a fiataloknál.
A digitális technológiát egyre gyakrabban használják a családon belüli erőszak eszközeként, az okosotthonok pedig sok esetben csak tovább rontanak a helyzeten.
Régen minden jobb volt. Vagy mégsem?
Ha baj van, nagyon fontos, hogy összekapaszkodjunk. És most baj van… Olvassátok el családterapeuta vendégszerzőnk tanácsait, és gondolkodjatok el rajta!
„Ahhoz a generációhoz tartozom, amelyik nagyon sokáig élt úgy, mintha nem lenne holnap, mintha velünk nem fordulhatna elő, hogy megöregszünk, és nem tudunk már napi 8-10-12-14 órát dolgozni. Mi bizony csak úgy a negyvenhez közeledve kaptunk észbe (ha egyáltalán), és tettük fel magunknak a kérdést, hogyan fogunk megélni majd az állami nyugdíjunkból? (Sehogy.) Vagy: mi lesz a szeretteinkkel, ha valami okból kiesik a jövedelmünk?”