Így tudtam túlélni, hogy meghalt a kislányom – Judit története 2. rész
„Elvesztettem valakit öt évvel ezelőtt, akit nagyon szerettem, de ha ez nem történik meg, nem lennék ma az, aki vagyok.”
„Elvesztettem valakit öt évvel ezelőtt, akit nagyon szerettem, de ha ez nem történik meg, nem lennék ma az, aki vagyok.”
Egy kislányt rendszeresen erőszak éri az otthonában. A bátyja veri, az apja megerőszakolja. Ő a szekrénybe menekül előlük. A lány ma már felnőtt, és egy cikksorozatban néz szembe a történtekkel. Most azzal a – jogos – kérdéssel, hogy: hol volt egész idő alatt az anyukája?
Miért van az, hogy csak akkor megyünk pszichológushoz, amikor kiderül, hogy nem azért fáj a gyomrunk, fejünk, derekunk, mert valamilyen szervi elváltozás áll a háttérben, hanem a lelkünket kellene karbantartani? A lélek egy láthatatlan szerv ugyan, de az egyik legfontosabb. Rajta keresztül üzen a testünk arról, ha baj van.
Az ember sokszor a saját szorongásai miatt nem mer vagy nem tud beszélni a gyerekekkel a halálról. Pedig a szavak mindenkinek sokat segítenek. Meg a kikiabált fájdalom, a kitombolt feszültség, a kiengedett könnyek. Öt pontba foglaltuk össze, hogyan érdemes kommunikálni a gyerekekkel a halálról.