„Az utolsó éjszakán Pauline ébren van, de azt kéri a nővértől, hogy ne hívják be a lányát, szegény biztosan pihen, ne zavarják fel. Ezután csendesen elalszik, egyetlen panaszos hang és szó nélkül. Átalussza magát egy másik valóságba.”
A világ egyik legszomorúbb helyéről érkezett egy olyan üzenet, amit mindenkinek a szívébe kellene vésnie.
Elmélet és gyakorlat együtt, valódi érzékenyítés és igazi segítség. Ezt tapasztalta Angliában egy magyar lány az önkéntességről.
Elisabeth Kübler-Ross születésének évfordulójára összegyűjtöttem hét a könyvet, melyek a halállal foglalkoznak. Mert a halállal nem lehet eleget foglalkozni, ráadásul még mindig tabuként kezeljük. Pedig egy biztos: ezen mindannyian át fogunk esni.
Mert a halál is az élet része.
Hogy lehet háromszor tíz perc alatt, fejenként párszáz forintért isteni ebédet főzni a korgó hasú irodistáknak? Hát így:
Egyszer is pokoli lehet végignézni, ahogy szép csöndben elszivárog a szülődből az élet. No, de kétszer. Másfél éven belül...
Természetes szülés abban a tudatban, hogy a legjobb esetben is csak néhány órát fog élni a baba... fájdalmas, de fontos kérdésekről beszélgettünk egy dúlával, aki egy gyermekhospice-ban dolgozik.
Vajon mi játszódik le egy haldokló fejében? Mire gondol az utolsó napokban? Másképp tekint addigi életére? Mi a legnagyobb fájdalma? Ezekbe a fájdalmas igazságokba vezet be vendégszerzőnk, aki egykor hospice önkéntesként dolgozott.
Aki a haldoklókat kíséri el azon az úton, ahonnan nincs visszatérés, biztosan nagyon sok olyan mondatot hall, amelyek segítenének nekünk abban, hogy tovább tudjunk élni. Cikkünk írója hospice önkéntes, és a megbánás erejéről írt.