Azoktól a friss apáktól várnánk el napi házimunkavégzést, akikre huszonéves korukban az anyukájuk mosott, most pedig napi 10-12 órát töltenek a munkahelyükön. Persze a friss anyák helyzete sem könnyebb, sőt.
Ha jól jönne pár tipp a túlhajtott, túlpörgött, kiégett szülőknek és gyereknek, Anna Eszter hozott párat.
Szentesi naplója is befutott idénre:
A karácsony a szeretet ünnepe, amit nagyon nehéz megélni, ha a számunkra legfontosabb emberek már nem lehetnek velünk. Krajnyik Cintia képzeletben mégis elérte őket telefonon.
„Ha választanom kellene egy karácsonyi dalt, ami jól reprezentálja a családomat, biztosan nem a »Csendes éj« lenne az…”
– Ilyen a karácsony Nyáryéknál, széles amplitúdókkal…
Ha idén végre elengednéd az ünnepekkel járó stresszt, tanulj Mózes Zsófi példájából – aztán csináld valahogy egészen másképp!
„Hiányzol, ugrik az egyik üzenet tárgyára a tekintete. Megdobban a szíve, aztán veszi észre, hogy csak egy dilis zoknikat árusító cég jelezte, jó ideje nem rendelt tőlük semmit.” – Ez a novella azokért a nőkért szól, akik a hátukon cipelik néha az egész világot, és még a Jézuska helyett is beugranak, ha úgy alakul.
Vendégszerzőnk ismeri a depressziót, kívülről-belülről. És megírta, hogyan (nem) érdemes segíteni.
A karácsony a megfelelési kényszerek és az elvárások időszaka is. Mit hozunk magunkkal családi örökségként a régmúlt ünnepekből? És hogyan érhetjük el, hogy egy-egy szerencsétlen mondat, vagy baki miatt ne vesszünk össze a szeretteinkkel a jelenben? Erről kérdezte Orvos-Tóth Noémi klinikai szakpszichológust D. Tóth Kriszta.
És nektek melyek a legkedvesebb gyerekkori ízemlékeitek?