Belső poénok, szavak és kifejezések, amiket csak a beavatottak értenek. Szinte minden családnak megvan a maga külön kreatív, játékos és egyedi nyelvezete, ami a verbális örökségük részévé válik. Nektek is van rá példátok a saját családotokból?
„Papa mindig azt mondogatta, ha egyszer meghal, majd felvisz a zsebében pár szem kavicsot, és ledobja nekem, hogy tudjam, van-e mennyország. Úgyhogy jobbnak látom takaros rendben tartani a szerszámaimat, nehogy Papa egy kaviccsal adja tudtomra: trehány vagyok.”
Az életünk csupa illatemlék: tulajdonképpen minden nagyobb életeseményünket virágok kísérik a születéstől a temetésig. Most, hogy minden virágzik, és a levegő illatorgiában fürdik, felidézzük, titeket hová repít vissza egy-egy virág illata.
Új feleség, régi feleség: megbeszélik a gyerekek dolgát. Egy fejezet az élet abszurd helyzeteiből:
Mondatok, amelyek egy életre belénk égtek. Mondatok, amelyeket a szülői házban hallottunk, és amelyeket nem szeretnénk tovább adni a saját gyerekeinknek. Mégis néha kiszól belőlünk a saját anyánk-apánk. Mit tehetünk ez ellen?
A gyerek az, aki zavar?
Mese egy asszonyról, akinek három gyereke van. Az egyik a férje.
Leültök játszani, és szinte borítékolható az összeveszés. Ismerős? Dián Dóri hat olyan társast ajánl, amikkel nem leigázni kell egymást, így nem dúljátok fel a családi békét.
Ha szétmegy egy pár, nemcsak ők gyászolják el a kapcsolatot, de előfordulhat, hogy a környezetüket is megviseli a szakítás. Erről írja meg tapasztalatait vendégszerzőnk, aki lányai kapcsán többször is megélte a fájdalmas búcsút.
Szülők, akik utálják a gyerekük párját. Azért nem bánjuk, ha nektek inkább olyan történeteitek vannak, amelyek jó véget értek…